... hogy egyszer majd megszeretem a futást - főleg akkor nem gondoltam volna, amikor általánosban bele akartam dögleni a 800 méterbe, és örültem, hogy kettest kapok, nem egyest. 

... hogy annyira megszeretem, hogy egyre hosszabb távokat akarok majd futni.

... hogy egyszer elmondhatom magamról, hogy félmaratont, maratont, sőt ultrát is futottam.

... hogy ha vásárlásról van szó, akkor egy új farmer helyett inkább egy új futónadrágot szeretnék.

... hogy ennyire komolyan tudok és akarok venni egy sportot, és ennyi elszántsággal tudom csinálni annak ellenére, hogy egyszer azt képzeltem, élsportoló lesz belőlem.

... hogy a hirtelen, mindent egyszerre és azonnal akaró természetem ellenére képes vagyok tudatosan, lépésről lépésre haladni, hm, futni a célom felé, és ki tudom várni, míg mindennek eljön az ideje.

... hogy terhesség és szülés után jobban megy majd a futás, mint valaha.

... hogy egyre többen találnak meg futással kapcsolatban, és kérnek tőlem tanácsot, hogy mit és hogyan érdemes.

... hogy élvezni fogom a másokkal való közös edzéseket, mert végre tudok úgy futni, hogy nem kell küszködnöm közben, hogy tartsam a tempót, és nem kell azon agyalnom, hogy ők vajon mennyire utálnak azért, mert csigalassúsággal döcögök.

... hogy a tempóm gyakrabban kezdődik ötössel, mint hatossal.

... hogy tudok beszélgetni futás közben úgy, hogy közben nem akarok megfulladni.

... hogy az edzésként futott 30-40 kilométereket még élvezni is fogom.

... hogy nem zavar sem a hideg, sem a szél, sem az eső, sem a szakadó hóesés, csak megyek és futok, csinálom, amit kell.

Hát most ez van. :)