A Facebook oldalamon már írtam róla pár gondolatot, de itt az ideje, hogy itt is beszámoljak róla, hogy is állok mostanában az edzésekkel. Az utóbbi 2 hónapban nem csak futok, hanem edzőterembe is járok, TRX-re és köredzésre.

A Suhanj! Fitness megnyitása nagyon kapóra jött nekem, mert augusztusban már gondolkodtam rajta, hogy el kellene járnom terembe erősíteni. Három okból. Egyrészt, ha edző vezetésével edzem, talán nem csapom szét magam ismét azzal, hogy túlzásba viszem a dolgokat, másrészt azért, mert az edzésen, ha csak arra koncentrálok, sokkal hatékonyabb tudok lenni, mintha itthon edzenék - mert közbejön egy mosás, egy vacsorakészítés, egy gyerek, aki elveszi a súlyzómat vagy a gumikötelemet, vagy egyéb módon foglalkoztat. A harmadik ok meg az, hogy iszonyú közel van, 5 perc alatt ott vagyok. Szóval vettem egy 10 alkalmas bérletet a Suhanj! Fitnessbe a nyitás utáni 2. héten, és azóta is járok legalább kétszer hetente.

A kép az első TRX edzésem után készült

1 órásak az edzések, két edző lány, Ági vagy Panni tartja az órarendtől függően, én nem válogatok, akkor és ahhoz megyek edzésre, aki épp akkor tart órát, amikor ráérek. Ági inkább erősítő jellegű TRX-et tart, egymás után csináljuk a különféle gyakorlatokat, darabszámra, nála voltam legelőször órán, nagyon tetszett, igaz, hogy az edzést után egy órával alig bírtam felemelni a karomat, másnap pedig szinte nyújtott karral futottam, mert nem bírtam az izomláztól behajlítani a könyököm rendesen.
Panni pedig a TRX-et is köredzésként vezeti, 3-3 gyakorlatot csinálunk 1-1 percig (vagy 45 másodpercig, ahogy épp Panni dönt), közte pedig vannak kardiogyakorlatok is, és van, hogy a TRX-et csak keveset használjuk, de van súlyzó, gumikötél, nagy labda és egyéb nyalánkságok, amivel szintén jó alaposan ki lehet magunkat nyúvasztani meg lehet magunkat erősíteni.
Mindkét típusú edzést nagyon szeretem, más módon élvezetesek, de mindkettő keményen megizzaszt. A hangulat is mindig jó, odafigyelnek rám (meg persze a többiekre is az edzésen), segítőkészek, figyelmesek, dicsérnek.

Mostanra elég rutinos lettem, már a második bérletemet fogyasztom, és nagy kedvvel megyek edzésre, még ha kicsit fáradtabb is vagyok, utána sokkal jobban érzem magam. Valószínűleg azért, mert használ az edzés, látom, érzem a fejlődést. Egyre jobban mennek a gyakorlatok, az első két-három nyögvenyelősebb alkalom után már minden sokkal könnyebben ment, meg tudtam csinálni olyan gyakorlatokat is (pl. a plank tartásban térdhúzást), amiket elsőre nem.

Erősebb a testem, fejlődnek és formálódnak az izmaim, és ezt még az én kritikus szemem is észreveszi. Lettek például vállaim, és a karom sem az a kis satnya izé, mint volt, hanem kezdenek rajta látszani az izmok, egyre erősebb. A lábaimon is erősebbek az izmok, a fenekem feszesebb és izmosabb, a narancsbőröm is sokat javult. Ez mind nagyon motivál. (Az eredményekhez nagyban hozzájárul a tudatos táplálkozás, amit igyekszem ici-pici kilengésekkel csinálni.)

A külső változások mellett pedig a futásomon is érzem a hatást. Az utóbbi időben több gyors edzésem volt, magamhoz képest gyorsultam, könnyedebben futok, az eddig nehézkesen tartható tempót is jobban bírom. A tartásom javult, a hátam és a karom erősödött, ezt futás közben is érzem, és egy végigült nap után sem akar beszakadni a hátam, és már nem kell olyan hatalmas beállt görcsöket kimasszírozni belőle, mint korábban. Szóval ebből a szempontból is látom értelmét a rendszeres erősítésnek. Egyszer úgyis terminátor leszek!

Hiszem, hogy ez a jó út, hogy eljuthassak oda, ahová el akarok jutni, hogy erősebb, kitartóbb lehessek, mint korábban. Motivál a fejlődés, erősödés gondolata, ezért csakazértis kitartom azt a plankot, lenyomom azt a fekvőtámaszt (nem térdelőset, rendeset!), a 3 kiló helyett az 5 kilós súlyzót és a legerősebb gumikötelet veszem el. Lehet, hogy van, aki őrültnek tart, hogy ennyire komolyan veszem ezt az egészet, de én még mindig úgy vagyok vele, hogy a sport csak úgy működik igazán, hogy először bele kell tenni, és csak aztán lehet belőle kivenni. Én most beleteszem, amit tudok, hogy aztán legyen miből kivennem. És ezt most élvezem, a sikerélmény, a változás, a fejlődés erőt ad, hogy tovább csináljam, és bízom benne, hogy meglesz az eredménye. Jár ugyan lemondásokkal az, hogy edzem, de csak olyan dolgokról mondok le, amikről nem okoz nehézséget lemondani, fiamat és a férjemet nem hanyagolom el, meg a blogot sem :), és minden munkámat tisztességesen elvégzem, amit elvállalok. Meglátom, hogy mi lesz ebből az egészből, most úgy látom, van értelme csinálni, a többi meg majd kiderül jövőre.

Az új évből már eltelt két hét, már van mit leírni, hogy eddig mi minden történt velem, és nem csak a nagy semmiről írhatok, meg arról, hogy néha elmegyek és futok egy kicsit. Az idei évem eddig arról szól, hogy kimozdítom magam a kényelmes, megszokott kerékvágásból, és próbálok újítani, változtatni, keményíteni.

Futás

Javában zajlik az alapozás, de eddig nem brutálhosszú heteket csináltam, hanem közepeseket, viszont sok feladatos edzést írt bele Gabi, pont azért, hogy fejlődni tudjak. Őszinte leszek, ezeket eddig nem nagyon szerettem, és mindig nehezemre estek, hogy megcsináljam őket, mert hát olyan jó volt beleülni a komfortzónámba, és nem kilépni onnan. De most igyekszem ezzel a "hagyománnyal" szakítani, és igenis gyorsra futni a gyorsnak írt futást, tisztességesen megcsinálni a váltogatást, végigfutni a tempósnak írt szakaszokat. Mit is mondjak, nem könnyű, de érzem a hatását. Tudom, hogy lassú tempóban akár a világ végéig is el tudok futni, de ha jobb akarok lenni, és fejlődni szeretnék, akkor nem szabad ezzel megelégednem. Idén mind a 24 óráson, mind pedig az Ultrabalatonon jobb akarok lenni, mint eddig bármikor, az őszről nem is beszélve, és ezért meg kell dolgoznom.

Erősítés

Még egy dolog, ahol változtatnom kellett, mert ugyan tornázgattam én itthon heti 2-3 alkalommal, de most már érzem, hogy annak nem volt túl sok haszna. Gyenge vagyok, mint a harmat, muszáj volt megreformálnom az erősítő edzéseimet is. Már csak amiatt is, mert a testösszetétel-mérés mindig azt mutatja, hogy kevés az izomtömegem, magas a testzsírom, és ezek miatt lassú az anyagcserém. Másrészt a formáim és az erőnlétem is igénylik, hogy egy kicsit összekapjam magam, és előkerüljenek az izmaim. Úgyhogy Gabi írt erősítő edzéstervet is, vettem az Öcsémtől kaptam (kértem karácsonyra) egy kettlebellt (hogy ne aprózzam el, 12 kilósat), és elkezdtem rendesen edzeni. Csinálom a Gabi-féle súlyzós erősítést (lehet röhögni, de az elején még a 3 kilós súlyzót is alig tudtam megemelni), illetve kerestem és találtam nagyon szuper, komplett 20-35-40 perces kettlebelles és súlyzós erősítő videókat, és ezeket csinálom felváltva, egy héten legalább 4-szer. Az elején nagyon nehéz volt végigcsinálni a súlyokkal a gyakorlatokat, de mostanra, 3-4 héttel később már egyre jobban mennek. Érzem, hogy már most erősödtem, formálódtam, és egészen meg is szerettem ezt a fajta edzést is, még akkor is, ha estére piszkosul elfáradok. De úgy érzem, megéri. Jó, hogy nem kell elmennem itthonról egy terembe, Milcsi néha beáll mellém "bohóckodni", kap ő is egy tornaszőnyeget, a Duplo kockáit használja súlyzónak, és próbálja utánozni, hogy mit csinálok, tök cuki, addig is együtt vagyunk (még ha a 30 perc edzés 80 percig is tart).

Étkezés

Novemberben iszonyú mélyponton voltam, hiába fogytam 2 kilót a nyárhoz képest, a testzsírom ennek ellenére nőtt. Ez eléggé elkeserített, nem tudtam, hogyan tovább, hiszen hiába próbáltam "értelmesen" táplálkozni, odafigyelni a kajálásra, nem lett jobb. Aztán rájöttem, hogy azzal, hogy még erre a területre is ennyire odakoncentráltam, magamra raktam egy plusz adag stresszt, amiből amúgy is elég sok volt szeptember óta, hát persze, hogy nem ment jól semmi. Úgyhogy a dietetikusi konzultáció után kértem és adtam magamnak egy kis "kimenőt", hogy rendezzem a soraimat, és decemberben úgy és azt ettem, amit és ahogy akartam. Igen, ettem csokit, édességet, rágcsát, de érdekes módon, hogy nem volt "tilos", sokkal kevésbé kívántam, mint addig. Karácsonykor igyekeztem mértéket tartani, szerintem sikerült, és a szabadság alatt a pihenés és nyugalom eléggé helyre tett minden téren. Úgyhogy januártól visszatértem a szénhidrátos-inzulinrezisztens diétához kb. 90 %-os pontossággal, és most jobban is megy, mert fejben nem koncentrálok rá annyira, hanem próbálom ösztönösen követni, és ha van is valami kilengés (igen, egyik este hamburgert vacsoráztam, nem is kicsit), akkor abból nem csinálok drámát.
Ami nagy változás, hogy ismét én főzök. Eddig csak hétvégenként főztem, mert nem volt hozzá kedvem, sajnáltam rá az időt, inkább ettem én is és Milán is a munkahelyi kajáldában, vagy esetleg rendeltünk. Viszont egymástól teljesen függetlenül úgy döntöttünk, hogy ez így nem lesz  jó, és mindketten inkább "hazait" ennénk a munkában is, így is lett. Ez főként sült csirkemellet jelent valami körettel, elsősorban salátával. Ehhez megveszek és felszeletelek egy hatalmas adag csirkemellet, amit aztán kiporciózva lefagyasztok, majd ha esedékes, kiolvasztom, befűszerezem, megsütöm, és kész is a kaja. De kb. ugyanennyi idő összedobni egy túrógombócot vagy egy adag tésztát, ha esetleg arra van igény. Nem mondom, hogy hű de jó még a főzést is bezsúfolni a napba, de muszáj, a saját érdekünkben. Arról nem is beszélve, hogy nem kevés pénzt spórolunk meg így.

Táplálékkiegészítők, frissítés

Eddig nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy a hétközi edzéseken odafigyeljek a fehérjebevitelen kívül másra, most viszont elkezdtem tolni az aminosavakat is. Futás előtt és után BCAA-t és glutamint is szoktam bevenni (kapszula formájában), hogy még jobban megtámogassam az izmaimat, és hátha nem purcannak ki annyira, mint korábban. Érzésem szerint ennek is van értelme, lehet, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődnek az izmaim, nem csak én érzékeltem, hogy formásabb a combom és a fenekem, hanem Milán is, és tudom, hogy nem csak bókolni akart, mint egy jó férj, mert ezzel párhuzamosan azt is megjegyezte, hogy nagyobb lett a hátam is (ami remélhetőleg nem baj).
A futás közbeni frissítésre is nagyobb gondot fordítok, mint eddig. Tavaly télen a 20-22 kilométeres edzésekig bezárólag nem ittam futás közben, de most a 15-nél hosszabbakra már viszek magammal legalább 3 dl folyadékot, és meg is iszom. Jól is esik futás közben, van értelme a mellényben cipelni. A hosszabb futásokra több folyadékot viszek, és valami kaját is hurcolok magammal, amit kötelezően meg is eszem, annak ellenére, hogy edzésen valamiért nem szeretek enni, és nem is érzem magam éhesnek. De legalább gyakorlom, mi jó a hasamnak és mi nem.

Új útvonalak

A Margitszigetből már kissé elegem lett, így csak a hétköznapi futásaimat csinálom meg ott. Reggelente az idő szűkössége miatt ez a legpraktikusabb megoldás, közel van, nem akadályoznak lámpák, nem kell gyalogosokat kerülgetni, gyorsan letudom az edzést és kész. Hétvégén viszont eszem ágában nincs akár egy métert is a szigeten futni, 6-8 köröket meg pláne nem, inkább elmegyek valamerre a városban, és gyakorolom a hosszú futást egyedül. És élvezem. Sokat tanulok belőle, mert vinnem kell a frissítőmet, ami vagy elég, vagy nem, ha nem elég, akkor meg kell oldanom, hogy szerezzek utánpótlást, ha wc-re kell mennem, azt is meg kell oldanom, ha holtpontom van, azon is egyedül kell túlesnem. Ugyanúgy, mint egy versenyen, mint pl. az Ultrabalatonon. Ott sem fog mellettem futni senki órákon keresztül, aki esetleg húz, vagy motivál.
Magamat kell motiválnom, és akarom is motiválni magamat. Szóval szépen nekiindulok, elfutok valameddig, aztán meg hazafutok, még akkor is, ha könnyebb lenne felszállni a buszra. Így "túráztam" már el majdnem Piliscsabára és vissza, Pomázra és vissza, keringtem a városban ide-oda. Igyekszem olyan terepeket keresni, amikben van emelkedő is, hogy azt is gyakoroljam, és ne csak síkon készüljek. Jó egyedül lenni, jó csak magamra figyelni, jó csak a saját futásomra (és esetleg szenvedésemre) koncentrálni. Egy-egy rövidebb edzést persze nagyon jó valakivel együtt futni, beszélgetni, esetleg "húzatni magam" egy nálam gyorsabb futóval, de a hosszabbaknál most hasznosabbnak érzem, ha egyedül futok - aztán meg ha már meguntam a kóválygást és az egyedüllétet, majd "visszaköltözöm" a Margitszigetre, ahol hétvégén mindig fut valaki.

Egyebek

Többet kell aludnom, mint eddig, hogy reggel ne úgy ébredjek, mint a mosott szar, és már ne eleve fáradtan vágjak neki a dolgaimnak. Igyekszem többet aludni napi 6 óránál (eddig átlagosan ennyi volt az adagom), próbálok már este 11 előtt lefeküdni, hogy amikor reggel 6-kor kelni kell, kicsit jobban ébredjek.

A munka és a család összességében rendben van, egyelőre mindent szépen össze tudok legózni, a feladataimat elvégzem, a családomat sem hanyagolom el, viszem a háztartási feladatokat, játszom és foglalkozom Milcsivel, és igyekszem a számítógép előtt töltött időt lerövidíteni és a felesleges böngészés és agyhalott kattintgatás helyett hasznosan tölteni.

Az első féléves versenynaptáram nagyrészt összeállt, a 24 óra és az UB már biztos, a márciusi 100-ast még megálmodom és Gabival is egyeztetem, hogy azzal mi legyen, a kisebb, esetleges edzőversenyeket, lehetséges iramfutásokat még nem tudom, ezek majd menet közben alakulnak.

Úgy érzem, hogy minden esélyem megvan arra, hogy minden eddiginél jobb évet produkáljak, elindultam az efelé vezető úton, szerintem a jó irányba - igyekszem nem letérni róla.