"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut


2018-as évértékelés - vigyázat, őszinte

2018 nehéz év volt. Nehéz, küzdelmes, sokszor fájdalmas. Sok minden történt, és sok nem jó dolog történt. 2018 érzéstelenítés nélkül műt – nem én mondtam, hallottam, de teljesen igaznak tartom. És az érzéstelenítés nélküli műtét mellett még máshova is szúrt, oda is, ahová nem kellett volna, igazságtalanul, érthetetlenül, értelmetlenül. Van, amire soha nem lesz magyarázat, és örökre fájni fog.
2018 nekem egyben a változás és a változtatás éve is volt. Sok tekintetben felnyitotta a szemem, megmutatta, hogy mik az igazán fontos dolgok, belém rúgott, hogy forduljak meg, hogy végre álljak irányba, és koncentráljak arra, ami lényeges, és szarjam le a lényegtelen dolgokat.
Elindultam egy olyan úton, amin már régen el akartam, és régen el kellett volna indulnom, elkezdtem tenni érte, hogy haladhassak rajta. Megtartottam és viszem tovább, ami eddig is fontos volt, és tettem mellé olyasmiket, amik boldogabbá tesznek. Hiszem, hogy jó lesz. És hiszem, hogy megérdemlem. A futás pedig mutatja az utamat.
stay_as_yu_are.png

 

 

Ez egy nagyon béna év volt...

Ha egy szóval kellene jellemeznem, hogy milyen volt számomra a 2016-os év futás szempontjából, akkor azt mondanám: SZAR (vastagon, nagybetűvel).

Ha kicsit bővebben ki kell fejtenem, akkor pedig ilyen: először egész jó volt, aztán nagyon szar lett, aztán a szar középszarrá javult, aztán picit visszaesett, aztán végre jól pofán vágtam magam, és az év vége egész jó lett.

Nem nagyon van miről írnom idén, mert egyetlen kitűzött célomat sem tudtam elérni. Bár az alapozás elég jól sikerült, jött az a nyavalyás sérülés, ami a földbe döngölt, és csak nagyon nehezen tudtam belőle felállni. Ugrott a sárvári 24 órás, ugrott az Ultrabalaton, és ugrott a Spartathlon is. Nekem idén ez jutott. Biztosan megérdemeltem, ezt kellett kapnom, hogy ne bízzam el magam és ne gondoljam azt, hogy nekem aztán minden sikerül. Sokat tanultam belőle, és még többet nyavalyogtam rajta hülye módon - persze ettől nem lett jobb, csak még jobban sajnáltam magam. 

sf2.jpg

Nehezen bírtam elviselni a kudarcot, lelkileg sem volt egyszerű, fizikailag pedig szintén borzalmas volt, hogy teljesen lenullázódtam, és iszonyatosan nehéz volt újra összekaparni magam egy elfogadható szintre. Mert tudtam, emlékeztem rá, hogy hol voltam, hol tartottam, és elég nagy elvárásokat raktam magamra. Nem is tudtam megfelelni nekik.

Március közepétől szeptemberig csak agonizáltam és szenvedtem. Aztán amikor azt hittem, hogy már minden rendben, akkor kaptam megint egy maflást a velencei hányós versenyemen. Még sincs minden rendben, sok mindent újra kellett tanulnom.

Novemberre vettem erőt ismét magamon, adtam magamnak két virtuális fejberúgást, és 180 fokos fordulatot vettem. Nincs önsajnálat, nincs kesergés, csak a kemény munka van, a tisztességesen megcsinált edzések, mert ezeknek van értelme. A harcnak, a küzdelemnek, amik kellenek ahhoz, hogy végig tudjam járni az utam.

It's your battle to be fought

Számtalanszor emlegettem már ezt a mondatot. Ez az én mottóm több mint 2,5 éve, és ez a mondat most már örökre velem marad, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy ez az én életem, az én harcom, amit én kitalálok, azt csak én tudom véghez vinni, és ha csinálom, akkor csak én tudom végigcsinálni - legyen szó akár a futásról, akár bármi másról az életemben.

2017-ben előre nézek, és harcolok tovább.

Mindenkinek nagyon boldog futó és nem futó új évet kívánok!