"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut


Egyél rendesen, ha futsz!

Használati utasítás a bejegyzéshez: Nem szentírás. Nem vagyok edző vagy dietetikus, csak egy aránylag rutinos futó, rengeteg saját jó és rossz tapasztalattal, amiből talán mások is tanulhatnak. Nálam így működik, másnál máshogy, nem vagyunk egyformák.

Kezdjük az elején. Én és az evés évek óta küzdünk egymással. Ez az én Kryptonitom. Gyerekként még nem volt evésgondom, viszont mivel “erősebb” testalkatú voltam, sokat csúfoltak, hogy “nagy” vagyok, kövér vagyok, pedig visszanézve a gyerekkori képeimet, igazából nem voltam az, de nem is voltam madárcsontú. A csúfolás rosszul esett, és igazából soha nem is szerettem magam, főleg azt nem, ahogy kinézek. Ezzel ma is küzdök. Szinte sosem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok. Középiskolásként, 17 évesen csúcsosodott ki a problémám, egy csodás anorexia formájában. Sokáig koplaltam, és jól lefogytam, ettől éreztem magam boldogabbnak. Nem részletezném, a lényeg, hogy nagyjából helyrejöttem, de sokáig nem tudtam normálisan enni, és még a mai napig vannak ebből gondjaim. Végletes vagyok. Vagy nagyon eszem, vagy alig eszem, de inkább a nagyon eszem áll fenn, sajnos eléggé szeretem az édességeket, sütiket, kekszeket, rágcsákat, de tudom, hogy ezek nem jók, így nagyrészt normálisan eszem, aztán meg ha olyanom van, egyszerre bevágok egy tábla csokit. Vagy kettőt. Aztán persze “sírok”, hogy nem kellett volna, de akkor már mindegy.
 
Van egy olyan tévhit, hogy aki sportol, fut, az bármit megehet, úgyis lemozogja. Én is megkapom ezt sokszor. De ez nem igaz. A test adaptálódik, az anyagcsere idomul a terheléshez, megszokja, hogy mennyi az a kaja és edzésmennyiség, amit rendszeresen megkap, és ezt tekinti “normálisnak”. Simán lehet heti 100 kilométer futás mellett is hízni, ha össze-vissza eszel, nassolsz, vagy nem megfelelően táplálkozol. A sportoló testet táplálni kell, olyan ételeket, italokat kell neki adni, ami aztán segítik a működését. Meg kell találni azt az ideális egyensúly, ami elegendő tápanyagot és energiát biztosít a testnek, nem eteti túl és nem is táplálja alul. Nem attól fog fogyni valaki, ha alig eszik, és őrült módon sportol. Az elején persze ettől beindul a fogyás, aztán utána meg fog állni, és akár raktározni is kezdhet a test, mert ha kevés táplálékot kap, akkor kénytelen azokból eltenni magának későbbre - ebben segítenek a zsírpárnák, meg akár az izmok is, de ez utóbbiakat fogyasztja el először a test.
Az elmúlt 2 évben megtanultam, hogy a testemet táplálnom kell, hasznos ételekkel, mert sokat várok tőle, komoly sportteljesítményt, és ha ki akarom belőle hozni a maximumot, akkor meg kell adnom neki, amire szüksége van. Elég válogatós és finnyás vagyok, és jól bírom az “egyoldalú”, nem változatos étkezést, így gyakran eszem ugyanazokat az ételeket. Nem vagyok egy nagy zöldségevő sem, ami nem túl jó. Az elmúlt időszakban dietetikus segített gatyába rázni az étkezéseimet, korábban Zentai Andreával konzultáltam, idén pedig Szarka Dorottya, a Panhellen sporttáplálkozási szakértője volt segítségemre, hogy rendbe rakjuk a kajálásomat és a frissítésemet.

kaja4.jpg
A saját étkezésemről:
Reggelire nagyon bevált a zabkása kókusszal, mandulával, chia maggal, fehérjeporral, néha banánnal tuningolva. Gyakran készítem valamilyen növényi tejjel - cukormentes mandulatejjel pl., de ha ez épp nincs otthon, akkor sima tejjel. Összekeverem, majd hagyom kicsit összeállni, hogy a zab megpuhuljon (ha nagyon éhes vagyok, mikróban “érlelem össze”). Ebédre a legtöbbször csirkemellet eszem rizzsel és hozzá egy kis salátával, szoktam rakott ételeket (rakott káposzta, húsos-rizses-zöldséges összesütött gezemicék) enni, néha halat, kb. havi egyszer tésztát (teljes kiőrlésű, durum). A gyorsan elkészíthető ételeket szeretem, amikkel nem kell sokat pepecselni, ezzel spórolok időt. Vacsorára sokszor eszem tojást sajttal, túróval, esetleg valamilyen szendvicset. A köztes étkezésekre egy kis gyümölcsöt, fehérjeszeletet, valamilyen tejterméket, cukormentes kekszet eszem. Próbálok keveset nassolni, ezt az esetek 90 százalékában meg tudom állni, de van, hogy lecsúszik egy kakaós csiga, vagy a már említett tábla csoki. De azt meg próbálom jutalomként felfogni, meg arra gondolok, hogy ebből lesz a zsírtartalékom a következő ultrára. A kávét nagyon szeretem, abból napi 2, max. 3, amit engedélyezek magamnak, nagy bögrés lattét iszom. Próbálok fehérjedúsan, és egészséges szénhidrátokat fogyasztva étkezni, a zsírbevitelre figyelek, olajos magvakból és olívaolajból próbálom a jó zsírokat bejuttatni, amúgy a tejtermékekből a kevésbé zsírosat veszem. A gyengém a hamburger, ennek mennyiségét próbálom úgy havi 1-re korlátozni. Az étkezéseim nagyjából mindig ugyanabban az időpontban vannak, 2,5-3 órát legalább hagyok két étkezés között.
 
Tippek étkezéshez:

- Reggelire és tízóraira jó a zabkása, ezt reggelire érdemes növényi tejjel fogyasztani, hogy ne lőjje az egekbe a vércukorszintet, tízóraira lehet sima tejből is. A tojás reggelire jolly joker, 2 teljes tojás plusz 1 fehérje elég tápláló, valami pékárút és zöldséget érdemes mellé enni.
- Tízóraira lehet gyümölcs joghurttal, túróval, kefirrel, gyümölcsturmix zabpehellyel, müzli, keksz, kis szendvics. - Ebédre olyat érdemes enni, amiben elegendő szénhidrát van, mellette teljes értékű fehérjeforrás is. Rizs, tészta, krumpli, hüvelyes, mondjuk fél tányérra, mellé hús, hal, sovány grillsajt, túró, esetleg valamilyen tojásos étel, ebből amennyi jólesik. A zöldségekről - nyersen! - nem érdemes megfeledkezni, kellenek a rostok is, a vitaminok, ásványi anyagok.
- Uzsonnára lehet enni kis szendvicset, sós kekszet, mellé túrókrémet, tojáskrémet, sonkát, zöldséget, lehet enni gyümölcsös túrókrémet kis zabpehellyel, jöhet valami olajos mag is, mondjuk egy marékkal. - Vacsorára mehet hús, hal, kis körettel, túró, tojás, joghurt.
kaja3.jpg
Kell a szénhidrát, kell a fehérje, és kell a zsír is. Ezek itt nagy vonalakban ötletek, az ideálist mindenki saját magára szabva tudja megtalálni, mit szeret, mi a jó neki, mitől érzi jobban magát. Lehet kísérletezni mindenfélével, főzőcskézni, alternatív, változatos alapanyagokat használni. A hozzáadott cukortól, cukros micsodáktól, és a magas zsírtartalmú ételektől is jobb óvakodni. A feldolgozott, csomagolt, előre gyártott, műkajákat is érdemes minimalizálni. A lényeg a tápanyag, ami az ételekben van. Menő most a “clean eating”, és annak, aki sportol, annak ez tényleg hasznos lehet. Ha a szénhidrátot nem cukros péksütiből meg nápolyiból viszed be, hanem valódi, tápláló élelmiszerekből, az jó! Néha lehet “vackokat” is enni, én sem tudok nekik ellenállni mindig, de érdemes ezeket minél jobban kiszorítani az étrendből.
A mennyiségekkel meg ajánlott okosan bánni, nem kell rengeteget enni - én úgy látom, hogy manapság mindenből nagy adag van, sokkal többet esznek, főznek az emberek, mint amennyire valójában szükségük van. De túl keveset sem szabad enni, az sem jó. Valahol van egy arany középút, azt kell megtalálni.
A folyadékbevitel nagyon fontos. Elsősorban a víz, ebből ha 2-3 liter lecsúszik egy nap, az nem baj, sőt!
kaja1.jpg
Mindenki máshogy működik, mindenkinél más működik. Az egyensúlyt saját magunknak kell megtalálni, a testünk reakcióit és jelzéseit figyelembe véve. Lehet szénhidrátot számolni, meg kalóriát számolni, érdemes is ezeknek kicsit utánanézni, megtanulni, miben mennyi szénhidrát, zsír, fehérje van, hány kalória. Jó ötlet kipróbálni pár hétig az étkezési naplót is, amibe bekerül, hogy mikor mit ettél, érdekes látni, hogy egy csomó olyan kis, pár falatos kajálást csinálunk, aminek nincs értelme, de növeli a kalóriabevitelt, és ez akár gondot is okozhat. Az egyensúly megtalálásához és a személyre szabott, neked megfelelő étkezéshez lehet kérni segítséget dietetikustól, hasznos tanácsokat és tippeket tudnak adni, és rávilágítanak olyan dolgokra, amikre magunktól nem is gondolnánk. Aki komolyan veszi a sportot, komoly teljesítményt vár magától, annak fontos a táplálkozását rendbe tennie. Az étkezés bonyolult dolog, de azért mégsem annyira. Tudatosság, odafigyelés, kis önmegtartóztatás, a szervezet reakcióinak figyelése és értékelése. Szerintem ezek kellenek.
2016\08\20 haanchee

5 hét diéta, és érzem a változást

Mint ahogy már írtam róla, elkezdtem a Toman Diet-et, vagyis Tomán Szabina fehérjediétáját. Összesen 5 hétig követtem, ezalatt csökkent a testzsírszázalékom, ami összességében a fő célom volt a diétával. 5 hétig főként a diétához kapcsolódó, magas fehérjetartalmú termékeket ettem, fehérjeport, pudingot, levest, tócsnit és snack-et, illetve ebédre csirkemellet salátával, valamint napi egyszer gyümölcsöt, túrót, tojást.

És hogy mik a tapasztalataim, miben segített a diéta? Ezeket összegezném most röviden.

- Rájöttem, hogy igazából nincs szükségem nagy mennyiségű ételre, nem kell sokat ennem, mert kevesebb kajával is nagyon jól elvagyok. És így sem voltam éhes, csak nagyon ritkán, de azon gyorsan tudtam segíteni valamilyen egészséges finomsággal, pl. túróval.

- Ha mégis sokat szeretnék enni, akkor azokat jó ételekből viszem be, csirkéből, salátából, túróból, tojásból, mikor melyikhez van kedvem, mert ezek jól eltelítenek, de nem szénhidrátbombák. Ezekre most jól rászoktam, szerencsére szeretem is őket, és aránylag változatosan tudom őket elkészíteni, hogy ne unjam meg egyiket sem.

- Nincs szükségem a nassolásra, és nem kell csak azért ennem, rágcsálnom valamit, hogy azt érezzem, csinálok valamit, történik velem valami. Ha valami édesre vágyom, akkor csinálok egy fehérjeturmixot, az enyhíti az édesség iránti vágyamat, és még az izmaimat is építi egy kicsit.

- Ha valami pótcselekvésre vágyom, akkor arra nagyon jó a vízivás, meg utána a kétbetűs helyiségbe rohangálás, ezekkel jobban járok, mint az evéssel. :) Még az eddiginél is sikerült több folyadékot innom, ami szerintem fontos és hasznos.

- Megtanultam újra rendszeresen, meghatározott időközönként enni, reggelizni, tízóraizni, ebédelni, uzsonnázni, vacsorázni, az ezek közötti plusz nassolásokat meg jól kihagyni (vagy vízivással helyettesíteni). A diétának köszönhetően ezt a rendszerességet folytatni tudom, mert szépen rögzült újra.

- Rávezetett a jó étkezésre, hogy normális ételeket egyek, mellőzzem a felesleges, rossz szénhidrátokat, ne csábuljak el, amikor nem kellene.

- Beállította az anyagcserémet, hiszen a rendszeres evés miatt nem lassult és nem állt le az anyagcserém, hanem folyamatosan dolgozott.

- A fokozott fehérjebevitelnek köszönhetően az izmaim jó tápanyagokhoz jutottak, és emellett pluszban támogattam őket edzés előtt és után is BCAA-val, amino-komplex-szel és glutaminnal is.

- Sokkal több zöldséget ettem a diétának köszönhetően, mint korábban, de ezen még mindig lehet fokozni.

- Bár sokan nem szeretik a porokat, nem tartják őket normális ételnek, nekem bejöttek, nem volt velük gondom, könnyen el lehet őket készíteni és finomak is, levették azt a terhet a vállamról, hogy "jaj, most mit egyek, mit vegyek, mit főzzek", mindig kéznél voltak és gyorsan el is készültek.

Ami viszont nehéz volt, hogy most már úgy néz ki, végre tudok (és akarok is) rendesen futni, viszont ahhoz, hogy jól menjenek a futások, nem elég csak fehérjét ennem, zöldségből pedig nem tudok annyi szénhidrátot bevinni, amennyire szükségem van, úgyhogy ezt gyümölcsből és zabkásából igyekeztem megoldani. Tehát én több szénhidrátot ettem, mint más diétázók a diéta alatt, de csak így tudtam jól teljesíteni edzésen.

A diéta kipróbálásának lehetőségét és a termékeket köszönöm a Toman Diet csapatának!

Mostantól a Toman Diet termékeket már nem eszem, de magát a diétázást, vagyis inkább egészséges táplálkozást mindenképpen folytatom. Mellette megy a futás, hogy hátha lassacskán visszatalálok a régi önmagamhoz és edzettségemhez, és elkezdtem a TRX-et is a Suhanj! Fitnessben, kell a felsőtestemre némi izom, és a törzsemet sem árt még fokozottabban erősíteni.

A táplálkozásban mostantól a saját módszeremet igyekszem követni, vegyítve a fehérjediéta és a 160 grammos szénhidrátdiéta alapelveit a korábban Zentai Andi dietetikustól kapott tanácsok alapján. Igyekszem a napi ötszöri étkezést tartani, nem kicsapongni, nem nassolni, több zöldséget enni, jó szénhidrátokat enni, megfelelő mennyiségű fehérjével támogatni a testem, és elegendő folyadékot inni. Nem mondom, hogy időnként nem engedek egy jó hamburger csábításának, vagy nem eszem meg Milcsivel egy fagyit, de próbálom ezeket a kísértéseket minimálisra csökkenteni.

Nem sietek sehová, mert így 30 fölött már semmi nem úgy működik, mint régebben, hagyok időt arra, hogy átalakítsam a testem, és nem idegesítem feleslegesen magam azon, ha nem úgy haladok, ahogy azt előzetesen gondoltam. Nem könnyű ez az egész, mert nálam mindig minden máshogy működik, mint más embereknél, de azt gondolom, hogy nagyjából megvan már, nekem mi a jó, és ha ezt következetesen be is tudom tartani, akkor majd csak sikerül, amit szeretnék.

Sokat segít, hogy pozitívan gondolkodom magamról - hála a Bodó Andi-féle Testtudat tréningnek, és észlelem a változásokat, hogy vékonyabb a derekam, kisebb a fenekem, formálódik a karom, ez mindig erőt ad a folytatáshoz, és amikor tükörbe nézek, igyekszem magam megdicsérni, hogy jó úton járok, jó, amit csinálok, és jó, hogy egyáltalán csinálom. Nem 20 kilótól akarok megszabadulni, hanem egy kicsit izmosabbá szeretnék válni, hogy a külsőm is tükrözzön valamit abból, hogy egyébként sportos életet élek. :) 

Az örök (vagy inkább őrült?) fogyókúrázó újra akcióban!

Nem titkolom, hogy az elmúlt kb. 15 évben nem sokszor voltam elégedett a súlyommal és az alakommal, ezért folyamatosan keresem azokat a „megoldásokat”, amikkel javíthatnék a saját helyzetemen. A szó szoros értelmében sosem voltam kövér, de ettől függetlenül nehezen tudok megbarátkozni magammal. Sokat sportolok, futok, erősítek, ennek ellenére nem úgy nézek ki, ahogy szeretnék.

Igen, van némi zavar a fejemben, meg van némi testképzavarom is, ezekről tudok, és folyamatban van ezen hibák kijavítása is, hol jobb, hol rosszabb a helyzet. Dietetikus segítségével már átrágtam magam azon, hogy nekem hogyan kellene ennem, mikor, mennyit, miket, és rövidebb-hosszabb ideig képes is voltam tartani a megbeszélt egészséges táplálkozást, és ennek lettek is szép eredményei. Ám nálam alapvető probléma, hogy nagyon szeretek nassolni, és stresszevő vagyok, ergo idegességemben simán összezabálok mindenféle vackot, amiről tudom, hogy nem kellene. Mert nem tesz jót, nem egészséges, nem táplál, nem leszek tőle erősebb, izmosabb, de még okosabb sem. Nem véletlen, hogy bár a súlyom a magasságomhoz képest teljesen jó, a testzsírszázalékom magas – vagyis a már korábban említett skinny fat vagyok. Ettől szeretnék megszabadulni, le a zsírral, fel az izommal lett a jeligém.

Januártól keményen ráálltam a fehérjében gazdag étkezésre, mellőztem a nassolást, az édességeket és a szemét kaját, a dietetikussal való konzultáció és mérekezés után kiderült, hogy nálam ez elég jól működik, szedtem fel izmot, adtam le zsírt – majd jött a sérülés, ami borított mindent a fejemben is, újra elkezdtem össze-vissza enni.

Tudom, hogy ez a hibám, de nem mindig tudok tenni ellene. Maximalista vagyok, de ebben valahogy nem tudok dűlőre jutni magammal, és simán eszem a „szemetet”, ha éppen olyanom van, pedig elméletben mindent tudok az egészséges táplálkozásról. No de az utóbbi néhány hétben sikerült egész jól összeszednem magam, megszületett bennem az újabb elhatározás, hogy akkor nassolás off, jó kajálást elkezdeni, mert nem tehetem meg magammal és a testemmel, hogy ennyire elhanyagolom – és ekkor jött szembe velem a TomanDiet, ami pont kapóra jött.

A TomanDiet Tomán Szabina egykori modell módszere, a saját diétás termékein alapuló fehérje-diéta, aminek a lényege, hogy koplalás, éhezés nélkül segít ráállni az egészséges étkezésre, megszabadít a zsírtól úgy, hogy nem „fogyasztja el” az izomtömeget, és eközben a test megkapja a neki szükséges tápanyagokat.

tomandiet1.jpg

A diéta első lépéseként egy személyes konzultáción vettem részt, ahol a TomanDiet munkatársai megmértek: a mérés során kiderült a testsúlyom, a testtömeg-indexem (BMI), a testzsírszázalékom, az izomtömegem (szintén százalékos arányban), valamint a zsigeri zsírjaimhoz tartozó érték is (vagyis mennyi zsírt tárolok hastájékon, ami aztán veszélyeztetné az egészségem). A mérés megállapította, amit már eddig is tudtam, hogy magas a testzsírszázalékom, és alacsony az izomtömegem. Ez volt a harmadik, egymástól független testösszetétel-mérés, amin voltam, szóval aki nem hiszi nekem, ha mondom, hogy sok a zsírom, azt három helyre tudom elküldeni bizonyítékért! Megbeszéltük a konzultáción, hogy a célom a zsír-izom arány megfordítása, azaz nem az érdekel valójában, hogy hány kiló vagyok, hanem az, hogy kevesebb zsír legyen a testemen, és több izom – ebben pedig jó segítség lehet egy fehérjediéta.

A TomanDiet több szakaszból áll, az első szakasz célja a fogyás elindítása. Ez a diéta sem olyan, hogy az ember bármit ehet, vannak megszorítások, de azt gondolom, hogy ha az ember komolyan veszi a céljait, akkor végig tudja csinálni. A diéta alappillérei a TomanDiet magas fehérjetartalmú termékei, az emésztést elősegítő zöldségek, valamint a folyadék. Az első szakasz 1-3. napja a legszigorúbb, ekkor a diétás termékeket kell fogyasztani reggelire, tízóraira, uzsonnára és vacsorára, mellette pedig az engedélyezett zöldségeket lehet enni – ez több mint húszféle zöldség, tehát van választék. A 4. naptól bekerül az étrendbe az állati fehérje, ebédre lehet fehér húst, halat fogyasztani (egyelőre fűszerezés nélkül), valamint tojásfehérjét és túrót is fogyaszthatunk erős éhség esetén. Az első szakasz hossza a testsúlytól és a leadni kívánt kilók számától függ, mindenkinél egyéni. Az 1-3. napon sportolni nem szabad, a 4. naptól viszont kifejezetten kell, hogy jól menjen a fogyás.

Nálam az „alapozás” két napig tartott, mivel nem drasztikus súlyvesztés a célom, tehát csak két napig ettem a fehérjét és a zöldségeket – ennek őszintén örültem, ugyanis elég kevés zöldségféle a barátom, úgyhogy kb. brokkolin éltem, és két napig ez bőven elég volt. A harmadik napon örömmel vetettem rá magam a natúr csirkemellre, még szerencse, hogy szeretem! A negyedik napon pedig elkezdtem a diéta második szakaszát, itt többféle zöldségféle fogyasztható, lehet fűszerezni, használható zsiradék, ehető gyümölcs és natúr joghurt is. Bár az első két nap sem volt megterhelő, örültem, hogy picit többfélét ehetek.

A diétás termékek egyébként nekem nagyon bejöttek, minden nap 4-et ettem belőlük, a termékek mennyiségét a testsúlynak megfelelően állapították meg számomra - annyit kell enni, hogy a test számára naponta szükséges fehérje mennyiségét be tudjam vinni. Mivel édesszájú vagyok, reggelire, tízóraira és uzsonnára édeset, vacsorára pedig sós levest fogyasztottam. Elképesztően sokféle ízesítésben fejlesztették ki a termékeket, amik ízléses tasakban vannak por formájában, vízzel kell őket kikeverni, majd máris fogyaszthatók. Úgy kell őket elképzelni, mint egy pudingot, ami krémes és finom – aki hozzám hasonlóan édesszájú, annak szerintem tetszene! A kedvencem a kajszibarackos túródesszert (túróval feltuningolva) és az almás-fahéjas zabkása lett, de az epres és csokis desszertek is bejöttek, a banana split és a tiramisu is nagyon finom volt. Először egyébként azt hittem, hogy kevés lesz egy-egy adag, de pont elég volt egy étkezésre, nem voltam utána éhes, és az édes íz iránti vágyamat is kielégítette az épp elfogyasztott finomság. Az esti sós levesek is jó ízűek, a krutonnal gazdagított csirkeleves lett a kedvencem. Uzsonnára pedig a snack-ek közül válogattam, ezek között vannak kekszek, müzliszeletek, pralinék és nápolyik is – ez utóbbi kettő lett a kedvencem.

tomandiet3.jpg

Néhány nap alatt teljesen jól átálltam erre a fehérjében gazdag étkezésre, ebédre a csirke és saláta kombó mindig jólesett. Apróbb kilengéseim voltak, például ettem sajtot a vacsorához, amikor megkívántam, ittam limonádét (de cukor nélkül), és bár a tejtermékek nem javasoltak a diétában, a kávémat csak tejjel tudom meginni, így arról nem mondtam le, a szüleimnél töltött hétvégén pedig ettem a süteményből, amit anyukám készített – de nem annyit, amennyit esetleg korábban ettem volna.

Hogy a magas fehérjebevitel ne terhelje meg a vesémet, igyekszem mindig nagyon sok vizet inni, a zöldségek pedig abban segítenek, hogy az emésztésem ne lassuljon le. Az izomtömegem megőrzésnek és fejlesztésének érdekében többször végeztem súlyzós edzést, a fehérjebevitelt megtámogattam a már jól bevált glutamin- és BCAA pótlással is, és a futásról sem mondtam le, és szerencsére az erőm sem hagyott el annak ellenére, hogy a megszokottnál jóval kevesebb szénhidrátot vettem magamhoz.

Két hétnyi diéta után voltam újabb mérésen, és beindult a változás: csökkent a testzsírszázalékom, és nőtt az izomtömegem, és én magam is látom, hogy vékonyabb a derekam, kevésbé lötyög oldalt az a "kapaszkodó" – tehát úgy érzem, van értelme csinálni, van értelme folytatni!

De talán ami a legfontosabb, hogy ha minden szép és jó, akkor sikerült „lejönnöm” a felesleges nassolásról. Nem ettem a nagyobb étkezések között feleslegesen, sikerült ellenállnom a fagyinak, süteménynek (pedig egy karnyújtásnyira volt) és a pogácsának is (szintén karnyújtásnyira). Ez számomra a legnagyobb sikerélmény, bízom benne, hogy nem csak rövid távon tudom ezt a jó szokást megtartani. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha többet nem eszem semmiféle süteményt vagy „kilengős” kaját, de igyekszem ezeket minimalizálni, hogy a kemény munkával elért eredményemet ne tegyem tönkre.

hhh.jpg

Nem az a lényeg, hogy mennyire nézek ki jól, vagy menyire nem, persze azért ez is fontos, mert szeretnék jó érzéssel tükörbe nézni, de elsősorban azt szeretném, ha a testem, amit a futással sokat terhelek, erős és egészséges lenne, hogy sokáig „ki tudjon szolgálni”, és elbírja azt a munkát, ami ahhoz kell, hogy én a sportos vágyaimat meg tudjam valósítani. Nem mindegy, hogy mennyi zsírt cipelek magamon feleslegesen hosszú kilométereken keresztül, és nem mindegy, hogy milyen erősek és stabilak az izmaim, amik arra hivatottak, hogy megmozgassák a testem. Ezért csinálom.

Úgyhogy folytatom a diétát és az egészséges táplálkozáshoz való újbóli hozzászokást, igyekszem úgy kialakítani a saját étkezési szokásaimat, hogy abba beleférjenek az olyan ételek, amiket szeretek, jókat ehessek, ne lemondásokról szóljon az életem, de tudjak mértéket is tartani, és ne csússzak vissza abba a „kajás gödörbe”, amiből jó ideje szeretnék kimászni. Az alapokat tudom, hiszen csináltam már korábban, tudom, hogy kell jól enni, jót enni, de ezt a folyamatot most kitűnően fel tudom gyorsítani és meg tudom könnyíteni a TomanDiet segítségével.

Brékó, brékó! 2016 első helyzetjelentése következik!

Az új évből már eltelt két hét, már van mit leírni, hogy eddig mi minden történt velem, és nem csak a nagy semmiről írhatok, meg arról, hogy néha elmegyek és futok egy kicsit. Az idei évem eddig arról szól, hogy kimozdítom magam a kényelmes, megszokott kerékvágásból, és próbálok újítani, változtatni, keményíteni.

Futás

Javában zajlik az alapozás, de eddig nem brutálhosszú heteket csináltam, hanem közepeseket, viszont sok feladatos edzést írt bele Gabi, pont azért, hogy fejlődni tudjak. Őszinte leszek, ezeket eddig nem nagyon szerettem, és mindig nehezemre estek, hogy megcsináljam őket, mert hát olyan jó volt beleülni a komfortzónámba, és nem kilépni onnan. De most igyekszem ezzel a "hagyománnyal" szakítani, és igenis gyorsra futni a gyorsnak írt futást, tisztességesen megcsinálni a váltogatást, végigfutni a tempósnak írt szakaszokat. Mit is mondjak, nem könnyű, de érzem a hatását. Tudom, hogy lassú tempóban akár a világ végéig is el tudok futni, de ha jobb akarok lenni, és fejlődni szeretnék, akkor nem szabad ezzel megelégednem. Idén mind a 24 óráson, mind pedig az Ultrabalatonon jobb akarok lenni, mint eddig bármikor, az őszről nem is beszélve, és ezért meg kell dolgoznom.

12366483_10206920130335747_6620070537853540393_n_1.jpg

Erősítés

Még egy dolog, ahol változtatnom kellett, mert ugyan tornázgattam én itthon heti 2-3 alkalommal, de most már érzem, hogy annak nem volt túl sok haszna. Gyenge vagyok, mint a harmat, muszáj volt megreformálnom az erősítő edzéseimet is. Már csak amiatt is, mert a testösszetétel-mérés mindig azt mutatja, hogy kevés az izomtömegem, magas a testzsírom, és ezek miatt lassú az anyagcserém. Másrészt a formáim és az erőnlétem is igénylik, hogy egy kicsit összekapjam magam, és előkerüljenek az izmaim. Úgyhogy Gabi írt erősítő edzéstervet is, vettem az Öcsémtől kaptam (kértem karácsonyra) egy kettlebellt (hogy ne aprózzam el, 12 kilósat), és elkezdtem rendesen edzeni. Csinálom a Gabi-féle súlyzós erősítést (lehet röhögni, de az elején még a 3 kilós súlyzót is alig tudtam megemelni), illetve kerestem és találtam nagyon szuper, komplett 20-35-40 perces kettlebelles és súlyzós erősítő videókat, és ezeket csinálom felváltva, egy héten legalább 4-szer. Az elején nagyon nehéz volt végigcsinálni a súlyokkal a gyakorlatokat, de mostanra, 3-4 héttel később már egyre jobban mennek. Érzem, hogy már most erősödtem, formálódtam, és egészen meg is szerettem ezt a fajta edzést is, még akkor is, ha estére piszkosul elfáradok. De úgy érzem, megéri. Jó, hogy nem kell elmennem itthonról egy terembe, Milcsi néha beáll mellém "bohóckodni", kap ő is egy tornaszőnyeget, a Duplo kockáit használja súlyzónak, és próbálja utánozni, hogy mit csinálok, tök cuki, addig is együtt vagyunk (még ha a 30 perc edzés 80 percig is tart).

1913721_462321967309130_5307268538510104236_n.jpg

Étkezés

Novemberben iszonyú mélyponton voltam, hiába fogytam 2 kilót a nyárhoz képest, a testzsírom ennek ellenére nőtt. Ez eléggé elkeserített, nem tudtam, hogyan tovább, hiszen hiába próbáltam "értelmesen" táplálkozni, odafigyelni a kajálásra, nem lett jobb. Aztán rájöttem, hogy azzal, hogy még erre a területre is ennyire odakoncentráltam, magamra raktam egy plusz adag stresszt, amiből amúgy is elég sok volt szeptember óta, hát persze, hogy nem ment jól semmi. Úgyhogy a dietetikusi konzultáció után kértem és adtam magamnak egy kis "kimenőt", hogy rendezzem a soraimat, és decemberben úgy és azt ettem, amit és ahogy akartam. Igen, ettem csokit, édességet, rágcsát, de érdekes módon, hogy nem volt "tilos", sokkal kevésbé kívántam, mint addig. Karácsonykor igyekeztem mértéket tartani, szerintem sikerült, és a szabadság alatt a pihenés és nyugalom eléggé helyre tett minden téren. Úgyhogy januártól visszatértem a szénhidrátos-inzulinrezisztens diétához kb. 90 %-os pontossággal, és most jobban is megy, mert fejben nem koncentrálok rá annyira, hanem próbálom ösztönösen követni, és ha van is valami kilengés (igen, egyik este hamburgert vacsoráztam, nem is kicsit), akkor abból nem csinálok drámát.
Ami nagy változás, hogy ismét én főzök. Eddig csak hétvégenként főztem, mert nem volt hozzá kedvem, sajnáltam rá az időt, inkább ettem én is és Milán is a munkahelyi kajáldában, vagy esetleg rendeltünk. Viszont egymástól teljesen függetlenül úgy döntöttünk, hogy ez így nem lesz  jó, és mindketten inkább "hazait" ennénk a munkában is, így is lett. Ez főként sült csirkemellet jelent valami körettel, elsősorban salátával. Ehhez megveszek és felszeletelek egy hatalmas adag csirkemellet, amit aztán kiporciózva lefagyasztok, majd ha esedékes, kiolvasztom, befűszerezem, megsütöm, és kész is a kaja. De kb. ugyanennyi idő összedobni egy túrógombócot vagy egy adag tésztát, ha esetleg arra van igény. Nem mondom, hogy hű de jó még a főzést is bezsúfolni a napba, de muszáj, a saját érdekünkben. Arról nem is beszélve, hogy nem kevés pénzt spórolunk meg így.

Táplálékkiegészítők, frissítés

Eddig nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy a hétközi edzéseken odafigyeljek a fehérjebevitelen kívül másra, most viszont elkezdtem tolni az aminosavakat is. Futás előtt és után BCAA-t és glutamint is szoktam bevenni (kapszula formájában), hogy még jobban megtámogassam az izmaimat, és hátha nem purcannak ki annyira, mint korábban. Érzésem szerint ennek is van értelme, lehet, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődnek az izmaim, nem csak én érzékeltem, hogy formásabb a combom és a fenekem, hanem Milán is, és tudom, hogy nem csak bókolni akart, mint egy jó férj, mert ezzel párhuzamosan azt is megjegyezte, hogy nagyobb lett a hátam is (ami remélhetőleg nem baj).
A futás közbeni frissítésre is nagyobb gondot fordítok, mint eddig. Tavaly télen a 20-22 kilométeres edzésekig bezárólag nem ittam futás közben, de most a 15-nél hosszabbakra már viszek magammal legalább 3 dl folyadékot, és meg is iszom. Jól is esik futás közben, van értelme a mellényben cipelni. A hosszabb futásokra több folyadékot viszek, és valami kaját is hurcolok magammal, amit kötelezően meg is eszem, annak ellenére, hogy edzésen valamiért nem szeretek enni, és nem is érzem magam éhesnek. De legalább gyakorlom, mi jó a hasamnak és mi nem.

Új útvonalak

A Margitszigetből már kissé elegem lett, így csak a hétköznapi futásaimat csinálom meg ott. Reggelente az idő szűkössége miatt ez a legpraktikusabb megoldás, közel van, nem akadályoznak lámpák, nem kell gyalogosokat kerülgetni, gyorsan letudom az edzést és kész. Hétvégén viszont eszem ágában nincs akár egy métert is a szigeten futni, 6-8 köröket meg pláne nem, inkább elmegyek valamerre a városban, és gyakorolom a hosszú futást egyedül. És élvezem. Sokat tanulok belőle, mert vinnem kell a frissítőmet, ami vagy elég, vagy nem, ha nem elég, akkor meg kell oldanom, hogy szerezzek utánpótlást, ha wc-re kell mennem, azt is meg kell oldanom, ha holtpontom van, azon is egyedül kell túlesnem. Ugyanúgy, mint egy versenyen, mint pl. az Ultrabalatonon. Ott sem fog mellettem futni senki órákon keresztül, aki esetleg húz, vagy motivál.
Magamat kell motiválnom, és akarom is motiválni magamat. Szóval szépen nekiindulok, elfutok valameddig, aztán meg hazafutok, még akkor is, ha könnyebb lenne felszállni a buszra. Így "túráztam" már el majdnem Piliscsabára és vissza, Pomázra és vissza, keringtem a városban ide-oda. Igyekszem olyan terepeket keresni, amikben van emelkedő is, hogy azt is gyakoroljam, és ne csak síkon készüljek. Jó egyedül lenni, jó csak magamra figyelni, jó csak a saját futásomra (és esetleg szenvedésemre) koncentrálni. Egy-egy rövidebb edzést persze nagyon jó valakivel együtt futni, beszélgetni, esetleg "húzatni magam" egy nálam gyorsabb futóval, de a hosszabbaknál most hasznosabbnak érzem, ha egyedül futok - aztán meg ha már meguntam a kóválygást és az egyedüllétet, majd "visszaköltözöm" a Margitszigetre, ahol hétvégén mindig fut valaki.

media.jpg

Egyebek

Többet kell aludnom, mint eddig, hogy reggel ne úgy ébredjek, mint a mosott szar, és már ne eleve fáradtan vágjak neki a dolgaimnak. Igyekszem többet aludni napi 6 óránál (eddig átlagosan ennyi volt az adagom), próbálok már este 11 előtt lefeküdni, hogy amikor reggel 6-kor kelni kell, kicsit jobban ébredjek.

A munka és a család összességében rendben van, egyelőre mindent szépen össze tudok legózni, a feladataimat elvégzem, a családomat sem hanyagolom el, viszem a háztartási feladatokat, játszom és foglalkozom Milcsivel, és igyekszem a számítógép előtt töltött időt lerövidíteni és a felesleges böngészés és agyhalott kattintgatás helyett hasznosan tölteni.

Az első féléves versenynaptáram nagyrészt összeállt, a 24 óra és az UB már biztos, a márciusi 100-ast még megálmodom és Gabival is egyeztetem, hogy azzal mi legyen, a kisebb, esetleges edzőversenyeket, lehetséges iramfutásokat még nem tudom, ezek majd menet közben alakulnak.

Úgy érzem, hogy minden esélyem megvan arra, hogy minden eddiginél jobb évet produkáljak, elindultam az efelé vezető úton, szerintem a jó irányba - igyekszem nem letérni róla.