"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut


Amit leromboltál, építsd újra...

Az Ultrabalaton "benemfejezés" óta nagyon sok dolog történt velem, röviden elmesélem, mi a helyzet most.

 

Az Ultrabalaton kiszállás nem érintett túl jól, de már előre tudtam, hogy ez benne van a pakliban, két egészséges lábbal is nehéz egy 221 kilométeres ultra teljesítése, egy és egyharmad lábbal meg még nehezebb. Azóta is azt gondolom, hogy amit tudtam, megtettem, kihoztam magamból és a helyzetből a maximumot, nincs miért szégyenkeznem. Mindezek ellenére azóta sokszor lejátszottam magamban, hogy mi lett volna, ha... mit csinálhattam volna másképp, mikor lehettem volna esetleg egy kicsit keményebb. Fáj, hogy nem sikerült célba érnem, ez akkor is egy DNF, és x év múlva senki nem fog arra emlékezni, hogy milyen körülmények voltak és mi történt, csak az lesz ott, hogy nem értem célba. És hiába van két teljesítésem, ha a legutóbbi két indulásom sikertelen volt, egál ugyan, de mégsem, inkább a félig üres pohár helyzete áll fenn a félig tele helyett. No de mindegy, a Balaton még ott lesz sokáig, ha akarok, mehetek újra. Most nyaraltunk a Badacsonyban, és futottam Szigliget felé, meg a Római úton is, és rájöttem, hogy igazából szeretek ott futni.

A lábamat az UB után három teljes hétig pihentettem. Az első 3-4 napon jólesett a pihenés, azért mégiscsak futottam 180 km-t, ezt ki kellett aludni-pihenni. Utána már eléggé mehetnékem volt, de rákényszerítettem magamra a nemfutást, és max. csak erősítgettem kicsit. Utálom a nullás heteket, de muszáj volt. Június első hetében mentem először futni, egy nagyon óvatos 3 kilométerrel kezdtem. A lábam nem fájt, de hülyén léptem, nem mertem ráterhelni a jobb lábamra, féltettem, de a következő futásokon már éreztem, hogy rendben lesz. Mennyiségre nem futottam sokat, és a minőség is hagy némi kívánnivalót maga után, mert lassú vagyok, nehézkes, és nem is estek annyira jól a testemnek a futások, de a lelkemnek kellett, hogy újra mehessek. Szépen lassan, óvatosan, fokozatosan haladok előre, edzéstervem most nincs, de így teher nélkül rakhatom össze újra magam. Vettem egy új pulzuspántot, és bár nem akarok PK-val futni, de azért most mérem a pulzusom, hogy ez is segítse a visszatérésemet.

Közben persze kaptam levelet, hogy mehetek a Spartathlonra, ettől kissé kiborultam, hogy nem igaz, hogy megint ez van, mint 2016-ban, de aztán az eszem meggyőzte a szívemet, hogy idén itthon kell maradnom. Nem lehet úgy felkészülni egy ilyen futásra, hogy versenyt futok az idővel és erőltetem az edzéseket, veszélyeztetve ezzel a tökéletes felépülést. Lehet, hogy sikerült volna, de lehet, hogy nem. A meleg eleve nehezíti a visszatérésemet, ha rendesen edzésben lennék, akkor is gyengítené a teljesítményem, de így, hogy kihagytam heteket, még nehezebb. Most arra látok esélyt, hogy őszre vissza tudom magam szépen építeni egy viszonylag normális formáig, aztán keresek valami motiváló versenyt. És úgyis tudom, hogy megyek még Spártába, dolgom van még ott.

57026373_1069217263286261_1305180410237419520_o.jpg


Munka fronton nagyon jól alakulnak a dolgaim, elkezdtem a Gyerünk, anyukám! közösségnek dolgozni, én lettem a futóedzőjük, szeptembertől 3 szinten indítunk futóprogramokat az anyukák számára. Ez nagyon nagy kihívás, de örömmel csinálom, nagyon bízom benne, hogy pozitív lesz a fogadtatás, és jó dolgokat csinálunk majd. Ezen kívül tartalmakat is készítek nekik, így az újságírói vénámat is kamatoztathatom.

A HOKA-GU-Teva vonal is dübörög, ott is van teendő, ezeket a feladatokat is igyekszem jól csinálni, amennyire tudom.

Ami picit bosszant, hogy amikor a munkában szenvedtem, jó volt a futás, amikor meg végre jó a munkám is, a futás szaródott el - pedig olyan jó lett volna, ha most minden egyszerre klappol. De bízom benne, hogy lesz majd olyan hamarosan, amikor minden rendben van és összeáll. Szerintem megérdemelném!

És volt még egy jó nagy projektem, ami időközben sikerrel zárult. Befejeztem a sulit, sikeresen levizsgáztam, így atlétika sportedző lettem. Ezzel egy régi álmom vált valóra, mert már nagyon régóta szerettem volna edzői végzettséget, ezért csináltam a Thor képzést is tavaly, így most már kétféle edzői papírosom is van - és mellé azért tudásom is. Nagyon örülök neki, és nagyon szeretném is használni ezt a fajta tudásomat, szeretnék futókkal dolgozni, segíteni nekik a felkészülésben, a Gyerünk, anyukám! edzőség mellett egyéni tanítványokkal is szívesen foglalkoznék. Tudom, hogy most már mindenki IS futóedző, de bízom benne, hogy lesznek olyan emberek, akik engem szeretnének majd edzőjüknek, mert úgy gondolják, én tudok nekik a legjobban segíteni a céljaik elérésében.

Mi jön most? Építkezés, erre szánom a nyarat. Az iskolai szünet miatt össze-vissza tudom majd valószínűleg megoldani a futást, de most ez van, az legyen a legnagyobb bajom az életben, hogy a kisfiammal együtt tölthetem a nyarat, itthonról dolgozva.
Jövő héten 4 napra edzőtáborba megyünk a Gizionokkal Bernecebarátiba, ahol tavaly is voltunk, itt remélhetőleg tudok majd valamiféle normális edzésmunkát végezni, ami "visszarak a pályára". Tudom, hogy vissza tudok térni sérülés, kihagyás után, elég sokszor megcsináltam már. Úgy látszik, én úgy működöm, hogy amit felépítek, azt lerombolom, hogy aztán újrakezdhessem az építkezést. De szeretek építkezni, csak az előző építményem mindig legyen kicsit jobb az előzőnél!

 

Futás a munkába!

Mint ahogy már írtam, újra dolgozni járok. A munkahelyem szerencsére nincs messze az otthonomtól, mindössze 4 kilométerre, ennek ellenére picit macerásnak érzem a közlekedést. Reggel ugyanis először eltrolizok Milcsivel a bölcsiig, ott leadom, aztán visszaszállok a trolira, elmegyek vele a buszig, felszállok rá, utazom vele pár megállót, majd felsétálok a hegyre a munkahelyemre. Visszafelé ugyanez, csak fordítva, melóból robogás a gyerekért, aztán haza. Ha minden szépen jön, akkor ez kb. 20 perc – de eddig egyetlen alkalommal sem jött szépen semmi. Általában az orrom előtt ment el a járat, és várhattam a következőre 10 perceket. Én pedig utálok várni. Haladni szeretek, nem pedig időt fecsérelni a semmire. És egyébként sem szeretem a tömegközlekedést, főleg nyáron, a hőmérséklet és a szagok miatt… brrrr….

munkaba1.jpg

Már a munkába állás előtt gondolkodtam azon, hogy én bizony futva fogok munkába járni, meg haza, szereztem is hamar egy öltözőszekrényt magamnak a munkahelyemen, van szép öltöző meg zuhanyzó is. A pár napos BKV-zás még inkább meggyőzött arról, hogy futva jobb lesz nekem, gyorsabban haladok, akkor indulok és arra megyek, amerre szeretnék, és csak a saját szagommal kell kibékülnöm. Egy dolog hiányzott még a „boldogsághoz”: egy futós hátizsák, amiben hozhatom-vihetem a cuccaimat. De ez is megoldódott, sikeresen beszereztem a Decathlonban egy Quechua trail zsákot, úgyhogy semmi nem tartott vissza attól, hogy beindulhasson a futás a munkába projekt.

És hogy miért is érdemes munkába futni? Gondoltam, összeszedem, hátha másnak is kedvet csinálok vele.

Miért jó?

- Összekötöd a kellemest a hasznossal: eljutsz a munkába/haza, közben pedig sportolsz, letudod a napi edzésedet. Bringával munkába járni már teljesen elfogadott, a munkába futás is hasonlóan működik.

- Aránylag olcsó megoldás a közlekedésre: lehet spórolni a benzinen, utazáson, bár azért ha valaki nem csak munkába jár BKV-val, akkor a bérlet árát nem tudja megúszni.

- Gyors: megspórolod a várakozási időt a buszra/egyéb járműre, nem ülsz a dugóban az autóban, hanem haladsz, rövidebb távolságot gyorsabban meg lehet tenni futva, mint máshogy (jó, a bringa gyorsabb).

Mi kell hozzá?

- Egy jó hátizsák szerintem elengedhetetlen, amivel tudsz futni, és beleférnek a cuccaid (iratok, pénztárca), a váltás ruhád, esetleg az ebéded. Zsákot már pár ezer forintért lehet venni, aki fut, annak mindenképpen jó befektetés egy ilyen, mert túrára, versenyre is simán magaddal tudod vinni.

- Ha a munkába futsz be, akkor ott jó, ha van zuhanyzó és öltöző (bár akár a wc-ben is át lehet öltözni, és meg lehet mosakodni, de az azért nem az igazi), hogy megérkezés után meg tudj fürödni. A kollégák nem biztos, hogy díjaznák, ha izzadtan és büdösen ülnél be közéjük dolgozni, és nem is igazán higiénikus és gusztusos csatkosnak lenni egész nap. :)
A fürdés miatt vigyél magaddal törölközőt, tusfürdőt, papucsot, lányoknak érdemes sminkszerekkel is felkészülni (hazafutás előtt ezt érdemes lemosni, hogy ne pandamaciként közlekedj).

Mire figyelj?

- Tervezd meg előre az útvonaladat, merre fogsz futni. Ha teheted, fuss kisebb forgalmú, kevésbé szmogos útvonalon.

- Indulj időben, ne kapkodás legyen a vége. Inkább tervezz kicsit lassabb tempóval, mert sosem lehet tudni, hogy hány piros lámpa áll az utadban, mennyi lesz a gyalogos, akit kerülgetni kell, van-e útfelbontás, vagy bármilyen nehezítő tényező. Kalkuláld bele az edzésbe a zuhanyzási és az öltözési időt is. Ha tudsz, utána pár percet szánj a nyújtásra is!

- Melegben legyen frissítőd, futás után igyál sokat, nehogy kiszáradj! A munkába futás ugyanolyan edzés, mint bármilyen más futás.

- Óvatosan hallgass zenét (ha szoktál), hogy halld a zajokat körülötted, és légy nagyon figyelmes a közlekedés során.

munkaba2.jpg

Mire számíts?

- Egyre többen járnak futva munkába, szóval lehet, hogy találkozol majd egy másik „őrülttel”, aki zsákkal döcög valamerre.

- Gyalogosokat kell majd kerülgetned, ez megtörheti a tempód és a lendületed – ezért is érdemes lassabb tempóval számolni a menetidő kalkulálásakor.

- Lesznek, akik furán néznek majd rád akár az utcán, akár a munkahelyeden, de ne törődj velük, légy büszke arra, hogy mozogsz. Szerintem munkába futva járni menő!

- Lesz nálad egy csomó „illatos” és nedves ruha. :) Ezeket valahová el kell tudnod helyezni, hogy megszáradjanak – ezért jó, ha van szekrényed.

- Feladatos edzéseket (pl. tempófutás, résztáv) nem nagyon fogsz tudni végrehajtani a közlekedős futás során, inkább kényelmes futásokra számíts, de ezeknek is van edzésértéke!

Én már egy futáson túl vagyok, az előzetes számításom pedig bevált: futva gyorsabb vagyok, mint a tömegközlekedéssel. Már csak ezért is megéri!

Irány tovább előre!

Két hete már, hogy lement az Ultrabalaton, de olyan, mintha egy éve lett volna, és olyan, mintha nem is velem történt volna. Pedig velem történt, én csináltam meg, nem más. Még mindig nagyon boldog és büszke vagyok erre a teljesítésre, hogy sikerült, de ettől igyekszem nem elszállni. Beletettem a munkát, kivettem belőle egy eredményt, a teljesítés eredményét. De ettől még nem lettem jobb futó, nem érzem azt, hogy enyém az egész világ. Nem akarok Spartathlonon indulni (egyelőre, mondjuk a következő 10 évben), és nem akarok vérszemet kapni és minden létező ultraversenyen elindulni.

Próbálok okosan, a megkezdett úton, a felépített vonalon tovább haladni, fokozatosan, élvezettel. Jelenleg három nagyobb versennyel kalkulálok az év hátralévő részében: augusztus 9-én a Suhanj!6 6 órás versennyel, szeptember 6-án a budapesti 12 órás Optivita állomással, és a november 8-ai velencei 6 órás Optivitával.

A két Optivita állomást szeretném minél jobban teljesíteni, hogy év végén a négy verseny összesítése után (Optivita Ultrafutó Kupa 4 állomása, egy 24, két 12 és egy 6 órás verseny kell hozzá) minél jobban álljak az összetettben. Jelenleg a 2. helyen állok két verseny után, de év végéig még bármi megtörténhet, bárki feljöhet és megelőzhet, ettől függetlenül szép lenne dobogós helyen végezni.

A Suhanj!6 tavaly nagyon jó élmény volt, remélem, idén is az lesz, és abban is bízom, hogy végre sikerül 60 kilométer fölé mennem egy 6 órás versenyen. Vicces, de az 58-59 kilométert minden esetben stabilan tudom hozni 6 óra alatt, legyen az 12, 24 órás, vagy 212 kilométeres verseny, most itt az ideje kicsit összekapni magam, és egy 6 órás versenyen behúzni azt a hatvanvalamennyit.

A szeptemberi 12 óráson sem titkolt célom az egyéni csúcsjavítás, nagyon jó lenne 110 kilométer fölé jutni. Ha egy dombos pályán (az UB-n) ment a 108, akkor ez egy sík körpályán reális lehet. A novemberi 6 órást meg majd meglátjuk.

Ezek mellett a versenyek mellett, ha úgy alakul, lehet, hogy lesznek még kisebb, más versenyek is, például a Zsákbamacska futás, ahol tavaly 2. lettem, így idénre van egy meghívásos nevezésem, de akár egy maratont is szívesen futnék,  ha belefér a felkészülésbe.

Az elmúlt két hét rövid, kényelmes futásokkal telt, hogy kipihenjem az UB fáradalmait, a héten viszont kezdődik a komoly munka, gyorsító edzésekkel. Jövő héten pedig az igazi munkám is elkezdődik, 2 év és 4 hónap itthonlét után ismét dolgozni fogok (bár itthonról eddig is dolgoztam, de nem napi rendszerességgel, bejárósan). Szóval eléggé új helyzet lesz ez most nekem, de igyekszem megoldani a rám váró feladatokat.