"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut


Kisokos futókról - futóktól, szurkolóknak és nemfutóknak

Elkezdődött a futószezon, egyre-másra rendezik a különféle versenyeket szerte az egész országban, mindenféle távon, terepen és aszfalton egyaránt. Azt gondolom, ez jó apropó arra, hogy összeszedjem, hogyan érdemes szurkolni, mit szeretnek a futók, mit nem, mi esik jól, mi nem. Talán mindenki dolga egyszerűbb így. A különböző pontok összeszedésében segítségemre volt a kedvenc futós csoportom, az SZTK kis közössége - köszönöm nekik! :)

Minek örül egy futó?

A szurkolásnak, őszinte (vagy kevésbé őszinte) drukkolásnak, biztatásnak mindig örül az ember, fusson akár városi félmaratont, kemény terepversenyt vagy ultrát. A kedves mosoly és a biztatás mindig jól jön!

Ha azt mondod, Hajrá, nem lőhetsz mellé, ez senkinek nem esik rosszul! Lehet, hogy nem reagál rá a futó, csak odanéz, lehet, hogy elmosolyodik, lehet, hogy int, lehet, hogy odamond egy köszit. Ha reagál, ha nem, jöhet az a hajrázás!

Mondhatod azt is, hogy Gyerünk/ Ez az! - ezek a hajrához hasonlóan mindenki számára elfogadható szurkolások.

Jó vagy! / Te vagy a legjobb! - a futók egóját kellemesen simogatják az ilyesfajta mondatok, ezek szintén a legtöbb futónak jólesnek, még akkor is, ha esetleg épp úgy érzik, ők a leggyengébb, legrosszabb futók a világon.

Csak így tovább! - valószínűleg ez ellen sem fog senki tiltakozni.

Tényleg nagyon hálásak vagyunk a szurkolásért, a kedves mosolyért, a tapsért és a kereplőzésért, dobolásért, bármiért, amit futás közben kapunk. Nem mindig van erőnk reagálni rá, de köszönjük, szóval szurkoljatok, ha futót és futóversenyt láttok!

Mit ne mondj soha, légyszi!

Ezek a szurkolásnak szánt mondatok sajnos nem mindig jól sülnek el, úgyhogy inkább mellőzd őket, ha lehet - helyette használd a fentebb olvasható rigmusokat.

Fuss, Forrest, fuss! - Ettől szinte minden futó idegbajt kap, annyira elcsépelt, unalmas és idegesítő szlogen, még ha a nemfutók számára a futók hasonlóan elvont személyiségek, mint a filmbéli Forrest Gump. Félreértés ne essék, szeretjük ezt a filmet, csak ne hívjatok minket Forrestnek. :)

Gyerünk/kitartás, már nincs sok hátra! - Néha még a hátralévő egy kilométer is örökkévalóságnak tűnik, ha pedig egy 200 kilométeres ultraverseny 40. kilométerénél mondod ezt valakinek, az tuti rosszul lesz.

Hopp, hopp! vagy Egy-két-egy-két! - Ez a pattogós ritmus általában pont nem egyezik azzal a ritmussal, amire a futó szedi a lábait, plusz olyan, mintha ugráltatnád, szóval ez nem az igazi.

Jól vagy? / Rosszul nézel ki! - Hát, sokszor erre a válasz - főleg, ha ultrán kérdezed - az lesz, hogy nem vagyok jól. De majd jobban leszek. Vagy nem. Mivel úgysem tudsz segíteni az adott "nem jó" állapoton, inkább ne is kérdezz rá, a futó általában túllendül a holtponton anélkül is, hogy külön felhívnád rá a figyelmet, hogy nincs épp csúcsformában. Ha pedig jól is van a futó, akkor is előfordulhat, hogy nem úgy néz ki, mint normál esetben szokott: izzad, piros az arca, szuszog, máshogy veszi a levegőt, mert éppen fut. :)

Gyerünk, megy ez gyorsabban is! - Sajnos nem mindig, van, hogy még a legfelkészültebb futónak sem jön össze a verseny, gyengébb, lassabb, mint szeretné. És ezzel általában tisztában is van, pont ezért rossz, ha így próbálod motiválni, főleg, ha amúgy is küzd, ahogy tud.

Fura kérdések, amiket a legtöbb futónak feltettek már

Minden futó találkozott már fura kérdésekkel, ami a futáshoz kapcsolódott, most próbálom megválaszolni a leggyakoribbakat.

És nyertél a versenyen? / Hányadik lettél? A legtöbben nem azért mennek, hogy nyerjenek. Mindenki inkább a távval és önmagával küzd, hogy magából ki tudja hozni a legjobbat. Általában nem tudjuk, hogy egy több ezres mezőnyben hányadikok lettünk, inkább az a lényeg, hogy milyen időt futottunk és hogy éreztük magunkat a versenyen. 

Meg lehet állni a versenyen? Eszel és iszol is közben? Elmehetsz WC-re? Természetesen igen, senki mellett nem áll ott a versenybíró, hogy nézze, megáll, sétál-e a futó. Nekünk szerencsénk van, hiszen a futók gyalogolhatnak, de a gyaloglók nem futhatnak. Ultraversenyen még az is előfordul, hogy leülünk. És igen, enni és inni is szoktunk, hogy ekképpen pótoljuk a futás közben elhasznált tápanyagokat és folyadékot. Máshogy nem is nagyon lehetne órákon keresztül futni, egy idő után életveszélyes lenne. És ha WC-zni kell, akkor WC-zünk, hiszen ami bement, annak valahol ki is kell jönnie. (Igen, a futók simán képesek beszélgetni erről) :)

Nem unalmas a futás? Min gondolkodsz közben? A válasz: nem unalmas, ha unnánk, nem csinálnánk. Bármin lehet futás közben gondolkodni, de sokan egyszerűen kikapcsolják az agyukat, hogy így pihentessék. A zenehallgatás/hangoskönyv sokaknál működik és segít, de sokan inkább a csendet választják.

Melegben/hidegben is futsz? Nincs meleged/nem fázol? Aki szeret futni, és van valamilyen célja a futással, az megy hidegben és melegben, esőben és hóban is. Igyekszünk az időjárásnak megfelelően öltözni, hogy ne kapjunk hőgutát, és ne is fázzunk meg.

Nem megy tönkre a térded a betonon? Remélem, hogy nem, ezért veszek jó cipőt, ezért erősítek, ezért nyújtok, bízom benne, hogy nem lesz semmi bajom.

Miért futsz annyit? Csak. Mert. Szeretem. Jó. Te miért jársz bulizni/jársz moziba/nézed a tévét/bicajozol/iszol alkoholt stb.?

Már nem kell fogynod, ne fussál! Nem csak a fogyás és alakformálás lehet a futás oka, hanem sok minden más. Egészségmegőrzés, önismeret-fejlesztés, erősödés, a határaink megismerése. Bármi más, ami az adott ember személyiségéből fakad.

Van a maratonnál hosszabb táv is? Van, hiszen a maraton "csak" 42 kilométer, az ultratávok meg efölött kezdődnek. Van 6, 12, 24, 48 órás, 6 napos futás, hogy az ennél hosszabb extrém próbatételekről ne is beszéljünk. És vannak emberek is, akik ezeken elindulnak, sőt, sikeresen teljesítik is őket. És igen, ezek az emberek teljesen normálisak, csak nagyon szeretnek futni!

 

Félmaraton és maraton - idén szurkolóként

Tavaly ilyenkor lázasan készültem életem első – és eddig egyetlen – maratonjára, most szurkolóként hangolódom.

Úgy alakult, hogy most sem a félmaratonon, sem a maratonon nem indulok el, inkább a jövő évre tartogatom a nagy kihívásokat, előreláthatóan lesz belőlük bőven. De mivel a futástól nem tudok elszakadni – és nem is akarok – így ott a helyem a 26. SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon drukkerként ugyanúgy, ahogyan a 26. Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon tettem.

A félmaratonon először a Lánchídnál vártam a futókat kereplővel és fényképezőgéppel felszerelkezve, hogy buzdíthassam őket. Hatalmas volt a tömeg, ott, a 4. kilométernél még nagyon egyben volt a hétezer fős mezőny, hosszú időn keresztül hömpölyögtek a futók a Roosevelt téren keresztül fel a Lánchídra. Most is azt éreztem, mint korábban, amikor ekkora futómezőnyt láttam: kirázott a hideg, és én is ott akartam köztük lenni. Persze hangosan kerepeltem, és kurjongattam az ismerősöknek – szerencsére volt belőlük bőven a mezőnyben, és majdnem mindenki vissza is integetett. Jó érzés volt ott lenni, és valamilyen formában részese lenni a versenynek. Igyekeztem minél többet fényképezni, Milánról sikerült egy jó sorozatot csinálnom, ahogy kanyarodott fel a hídra, úgyhogy a családi futófotó archívum sikerrel bővült. Mikor elhaladt a mezőny, gyorsan elindultam a lezárt alsó rakparton a Szent István parkhoz, ahol már visszafelé jönnek majd a futók – az élmezőny már a Parlamentnél haladt, úgyhogy a tempós séta közben őket is tudtam buzdítani, aztán sorra jöttek a futók, és közben én is elértem a magamnak kijelölt szurkolási pontot. Ez már a 15. kilométernél volt, itt már jócskán szétszakadt a mezőny, de még itt is nagyon sűrűn jöttek egymás után az emberek. Elég meleg volt, az élmezőny és a gyorsabb futók után jöttek a lassabbak, akiknek nagy szükségük volt a drukkolásra, úgyhogy a fotózás helyett itt már átálltam a hangos kerepelésre és kiabálásra. Sok mosolyt kaptam, és úgy láttam, sikerült jónéhány futóba erőt öntenem, volt, aki előttem váltott sétáról ismét futásra, és sokan engem is megtapsoltak. Fura, de jó érzés volt.

A maratonon is azt tervezem, hogy a Lánchídnál, majd a parknál szurkolok a futóknak. Mivel ez kétszer olyan hosszú táv, viszont fele annyi futó vállalja, így sokkal jobban széthúzódik majd a mezőny, illetve sokkal nagyobb harcok várhatók. Remélem, hogy ismét lesznek olyan emberek, akiknek tudok egy kis erőt adni azzal, hogy biztatom őket. Nekem futás közben mindig jólesett, ha valaki drukkolt, igyekeztem mindig legalább egy kis mosolyt kipréselni magamból, hogy jelezzem, hálás vagyok a kedves szavakért.

Október 2-án, szombaton tehát drukkolok majd mindenkinek, aki teljesíti a 42,195 km-es maratoni távot, és remélem, jövőre ott lehetek én is majd a mezőnyben.