Fogadalmakban sosem voltam jó, sosem volt rám jellemző, hogy direktben elhatározok valamit, majd attól a perctől, vagy másnaptól drasztikusan ahhoz is tartom magam. Drasztikusnak drasztikus tudok lenni, de csak akkor, ha hiszek valamiben, mert akkor abban nagyon hiszek, és nagyon komolyan is gondolom. De most erre nincs szükség.

Alapvetően elégedett vagyok az életemmel és az engem körülvevő dolgokkal, nem érzem, hogy hatalmas szükségem lenne változásokra, inkább csak apró picikre, és egy picivel több odafigyelésre. Úgyhogy ez a poszt egy kis emlékeztető saját magamnak, hogy mire akarok egy kicsivel jobban odafigyelni.

Több gyümölcsöt eszem.
Sajnos a terhességi cukorbetegség nagyon durván leszoktatott a gyümölcsevésről. Korábban nagyon sok gyümölcsöt ettem, aztán a kórság megkötötte a kezem: naponta egyszer ehettem valamit meghatározott szénhidrát-értékben, ami nekem egyenlő volt a nullával, így szinte leszoktam a gyümikről, és azóta valahogy mindig elfeledkezem róla, hogy én imádom a gyümölcsöket. Most tudatosan eszem minden nap valamit, aztán ezt majd növelem.

A "buta" szénhidrátokat leépítem.
Egy kicsit édesszájú vagyok, ami akkor baj, ha van itthon édesség. Ezért általában nincs, hogy ha rámtörne egy édességevő hullám, akkor vagy el kelljen menni valami nasiért a boltba, vagy "lábon ki kelljen hordani" a rohamot. Van, hogy bolt lesz belőle, de azért többnyire a lábon kihordást választom. Szóval az édességet igyekszem mellőzni. Most azzal edzem magam, hogy tudom, hogy van itthon édesség, de nem nyúlok hozzá. Majd az Ultrabalaton után leülök és megeszem őket. :)
A főzésnél-sütésnél felhasznált cukrot már nagyon visszaszorítottam, Xukor Zéró van itthon édesítőnek, illetve méz, de a minden termékben fellelhető hozzáadott cukrokkal óvatosabban szeretnék bánni. Tudom, hogyan kell cukorbeteg-diétázni, de erre azért nem szeretnék még visszatérni, elég lesz akkor, ha majd kötelező lesz, de az odafigyelés jó megelőzés.

Mellőzöm a péksüteményeket.
És már itt is van egy buta szénhidrátforrás. Kenyeret szinte nem eszem, kb. kéthetente egyszer eszem szendvicset, valahogy nem vagyok kenyeres. Viszont a velünk szemben található pékség termékei elég sokszor el tudnak csábítani - pedig tudom, hogy rosszabbak, mint a kenyér (amiből amúgy teljes kiőrlésű van itthon mindig). De ha megyünk Milcsivel a játszótérre, rendszeresen betérünk egy kis tízóraira, ő is kap valamit, meg én is, és ez egyikünknek sem túl jó. Durva, de simán képesek függőséget okozni ezek a finomságok. Úgyhogy igyekszem heti 1-re redukálni a pékséges napok számát, és inkább az út másik oldalán megyünk a játszótérre.

Még több folyadékot iszom.
Büszke vagyok arra, hogy sokat iszom, és akkor is vizet - szerencsére semmi más nem képes oltani a szomjamat. De mivel sokat is edzem, fokozottan oda kell figyelnem a folyadékfogyasztásra, hogy mindig hidratált legyek. Az ásványvízről most álltam át a szűrt csapvízre, ebből is igyekszem meginni legalább 3 litert egy nap.

Nem felejtem el a fehérjét.
Főleg azért nem, mert jó drágán vettem egy 2 kilós fehérjeport, csak sokszor elfelejtem, hogy fogyasztanom is kéne. Úgyhogy az edzésnapokon minden edzés után el fogok fogyasztani egy adagot belőle, hogy építse és regenerálja az izmaimat, valamint kiváltsa a vacsorámat is.

Erősítek.
Na jó, ez szépen megy eddig, és igazából csak azért kerül a listára, hogy továbbra is így maradjon. Minden futás után hasizom- és derékerősítő gyakorlatokat végzek, hogy a felsőtestem is bírja a strapát. Néha egy kis karizomerősítés is eszembe jut, de mivel elég sokat emelgetem Milcsit, ehhez annyira már nem fűlik a fogam. De majd igyekszem többször beiktatni azt is.

Többet nyújtok.
Eddig is nyújtottam futás után, de most próbálok még többet, főleg a combok hátsó részét és a vádlit, úgy érzem, szükségem van rá. Egy-két nap alatt már lazultam is az alaposabb nyújtásnak köszönhetően, remélhetőleg nem leszek majd ilyen kötött és merev, mint most vagyok.

Úgy érzem, hogy egyik vállalásom sem tarthatatlan, hiszen nem drasztikus, egy-két hétig kell rá picit jobban figyelnem, és észrevétlenül be fog épülni a rutinba.