A Covid-19 az egész életünkre nagy hatással van: otthonról dolgozunk, a gyerekeink otthon tanulnak, nem tudunk versenyekre járni. A futóesemények, amelyekre egész télen készültünk, eltűntek a naptárból, és nem is lehet még tudni, hogy mikor lesznek újra versenyek, ahol megmérettethetjük magunkat.

Aki szeret futni, és fontos számára ez a mozgás, az szinte biztos, hogy nem állt meg és nem hagyta abba a rendszeres edzéseket – már csak azok jótékony, stresszmentesítő hatása miatt sem, ám az biztos, hogy mindenkinek megcsappant a motivációja legalább egy kicsit.
Célok biztosan mindenki fejében felmerültek, és ezek érdekében érdemes újragondolni a motivációt is!
 

Mi a motiváció?

A motiváció a viselkedés és a magatartás kiváltásában, szabályozásában és fenntartásában szerepet játszó tényezők összessége, vagyis az, hogy mit miért csinálunk.

A sport esetében a motiváció lehet külső és belső motiváció.
A belsőleg motivált sportoló a sport szeretete miatt sportol, a sport örömöt és élvezetet jelent számára, önállóan, szabad akaratából döntött a sportolás mellett, számára a sport a pozitív hatásokat és élményeket jelenti. A belsőleg motivált sportoló önmaga miatt vesz részt a sporttevékenységben.
A külsőleg motivált sportoló valamilyen rajta kívül álló ok miatt sportol, nem kifejezetten magáért a sport öröméért és a sport nyújtotta élményért. Ebben az esetben valamilyen cél elérése érdekében űzi a sportot, például hogy érmet kapjon, hírnevet szerezzen, teljesítsen egy versenyt vagy egy távot.

Ha tehát valaki eddig éremért vagy egy konkrét cél (pl. a maraton teljesítése) miatt futott, most érdemes átgondolnia, mit ad neki csak úgy önmagában a futás, tudja-e a futás élménye miatt csinálni az edzéseket, vagy kizárólag a következmények miatt érdekes számára ez a sportág?


 

Jellemzően mindig a szezon következő eseménye az, ami a leginkább motiváló hatással van ránk. Ezért megyünk ki futni, erre fókuszálunk, emiatt küzdjük le az időjárás viszontagságait. Ha az esemény kérdésessé válik, a motiváció és a fókusz érthető módon csökken.
Most, hogy nincsenek események, érdemes újragondolni a saját motivációnkat, mind a külső, mind a belső motivációt.
 

Keressük meg ezekre a kérdésekre a választ, gondoljuk át a futáshoz fűződő viszonyunkat, és próbáljunk meg előre gondolkodni, előre tervezni, hosszú távú célokat kitűzni, amelyek motiválóan hatnak ránk.

Most itt a lehetőség a hosszú távú tervezésre, át lehet gondolni, hol szeretnénk tartani fél év vagy egy év múlva a futásban. Van idő edzeni, készülni, változtatni az eddigieken, új edzésmódszereket keresni, esetleg edző segítségét kérni a felkészülésben. Van idő újra megalapozni az állóképességet, fejleszteni a gyorsaságot, a kitartást – ezek mind segítségünkre lesznek abban, hogy a versenyek újraindulásakor jobb formában lehessünk, mint valaha.

Aki eddig nem szánt elegendő időt a nyújtásra, kihagyta az erősítő edzéseket, kevés gyorsító edzést végzett, annak most van rá lehetőségre, hogy ezeket szépen, apránként beépítse az edzésprogramjába. Van idő gyógytornázni, erősíteni, odafigyelni a táplálkozásra, nem sürget az idő, nincsenek hetente újabb és újabb versenyek, amiken "bizonyítani kell", és amik miatt eddig halogattunk bizonyos dolgokat.
Ha valaki szeretne izmot rakni magára, akkor most itt a lehetőség, ha valaki szeretne megszabadulni pár fölösleges kilótól, akkor ez az időszak tökéletes arra, hogy ezt megtegye.

Természetesen nem kell rögtön mindent beilleszteni, és túlterhelni magunkat, de már néhány apró változtatással sokat tehetünk magunkért és a fejlődésünkért.

A hosszú távú célokat úgy tudjuk a legjobban elérni, ha rövid távon elérhető céljaink is vannak. Érdemes 3 hetes blokkokban gondolkodni és megtervezni az edzéseket, ezalatt pedig a kulcsterületek fejlesztésére koncentrálni, úgy mint az állóképesség javítása, a gyorsaság fejlesztése, esetleg a fogyást segítő edzések beillesztése. A tervezés minden esetben segíthet a motiváció fenntartásában, ezért is érdemes gondolkodni a rövid távú célokon is.


 

Bármi is a célunk a futással, és bármilyen edzéseink is vannak, fontos, hogy értékeljük azokat és magunkat is. Egyrészt úgy, hogy kielemezzük, mit csináltunk az adott edzésen, mi volt benne jó, mi volt esetleg rossz, másrészt pedig úgy, hogy becsüljük magunkat azért, mert az adott edzésmunkát elvégeztük, és ezzel máris tettünk valamit magunkért és a célunk eléréséért. Ha kimentünk futni, legyünk magunkra büszkék, ne kicsinyeljük le saját tevékenységünket, hiszen azzal, hogy tettünk valamit, már el is értünk valamit!

Ha van motivációnk, újragondoltunk önmagunkat és a futáshoz fűződő viszonyunkat, sokkal könnyebben át tudjk vészelni az előttünk álló időszakot, és új szemlélettel tekinthetünk a mozgásra is.