Minden szempontból elkezdődött.

2012 úgy eltelt, hogy szinte észre sem vettem, pedig rengeteg dolog történt velem. Emlékezetes, örömteli dolgok.

A legeslegfontosabb nem más, mint Milcsi, a csodálatos kis energiabombám, aki napról napra hihetetlen dolgokat produkál, csak kapkodom a fejem, hogy milyen tempóban fejlődik. Mostantól nincs megállás mellette, ugyanis áll a drágám, mindenhol, ahol csak lehet, már áll is fel, és kapaszkodva lépeget. Ha így folytatja, pár hét múlva vehetem neki a futócipőt. Kérdés, melyik a legkisebb méret. :)

Futás szempontjából is emlékezetes az évem, főleg azért, mert életemben először nem siettem el dolgokat, hanem lépésről lépésre, tudatosan felépítve magamat haladtam előre. Ezért ismét nagy köszönettel tartozom Gabinak, mert végig velem volt, és az éteren keresztül terelgetett. Megint meggyőződtem arról, hogy jót tesz nekem egy edző. Ugyan nem áll mellettem az edzések során, és igazi nagy leszidást sem kaptam még, de azzal, hogy hétről hétre kapom, mit kéne csinálnom, utat ad nekem, és nem csak egy sötét alagútban rohangálok el-vissza, aminek egyik végén sem látom a fényt. Most megyek előre, és tudom, hogy jó irányba haladok, van előttem egy pislákoló fénysugár, amit követhetek.

A tudatos felkészülésnek köszönhetően nagyon sokat fejlődtem. Egyelőre félmaratonnál tartok, ha a távot tekintjük, viszont a félmaratoni időimet folyamatosan javítgattam, és végre be tudtam szorítani két óra alá. Persze innen is van hová fejlődni még, de az egyik régóta vágyott célomat elértem.

Az éves kilométer-mennyiség is jól alakult: májustól decemberig 882 km gyűlt össze a lábaimban. 2010 után ez a második legtöbb gyűjtött éves adagom. Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy sosem volt még egyetlen tisztességesen végigfutott évem sem, amikor januártól decemberig kihagyás nélkül tudtam futni. Remélem, most már lesz ilyen is. Azon leszek, hogy legyen.

Hálás vagyok Milánnak, hogy társam mindenben, az életben, a gyereknevelésben, a futásban. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, és még az ésszerűtlennek tűnő dolgaimban is támogatni fog. Az pedig külön öröm, hogy bármikor otthagyhatom vele Milcsit, és felhúzhatom a futócuccomat, hogy kicsit kiszabaduljak otthonról.

2013-ban több célom is van.

Szeretném továbbra is rendszeresen folytatni a futást, lehetőleg úgy, hogy nincs egyetlen nullkilométeres hetem sem. A heti (legalább) négy edzést is igyekszem megtartani, és végigfutni az évet, hogy minden eddiginél több kilométert gyűjthessek be.

Szeretnék legalább egy jó maratont futni, ami mondjuk egy 6 perc körüli tempóban végigfutott versenyt jelent, és legrosszabb esetben kb. 4 óra 20 perc körüli időt. Erre azért adok magamnak időt, mert még mindig tartom azt a véleményemet, hogy egy jó maratont futni nehezebb, mint lefutni egy 12 órás versenyt. Ha minden szép és jó, akkor Bécsben és Budapesten is lesz lehetőségem maratonozni, meglátjuk, hogy mire leszek elég.

Szeretnék újra ultrát futni. Sárváron 12 órát. Aztán meglátjuk, hogyan tovább. Azt érzem, hogy kell nekem ez az ultrázás, szeretnék azok közé tartozni, akik ezt csinálják.

És szeretném magam nem stresszelni azzal, hogy mit szeretnék. :) Nehéz lesz, mert mindig nagyokat álmodtam, és nagy elvárásaim vannak magammal szemben. De tudom, hogy nem minden alakul mindig úgy, ahogyan azt elképzelem, szinte bármi közbejöhet.

Annyit tehetek, hogy futok tovább, és csak előre tekintek.

Boldog új évet!