Ez vagyok én most. Az utóbbi napokban teljesen eluralkodott rajtam a fáradtság, levertség, kedvetlenség. Nincs kedvem szinte semmihez, csak feküdnék és néznék ki a fejemből, meg aludnék. Nagy versenyek után is elő szokott velem hasonló fordulni, de akkor nem ennyire durván. Ha túl vagyok valami nagy célon, és még messze a következő, akkor kicsit leeresztek, mint egy lufi, de 2-3 nap lézengés után összekapom magam. Most egy kicsit más a helyzet.

A maraton után pörögtem pár napig még, dolgozott bennem az adrenalin, a sok élmény, az öröm. De mindeközben fáradtnak éreztem magam, ami egyre csak fokozódott. Mostanra ott tartok, hogy ebéd után simán lefekszem aludni egyet, míg Milcsi is szundít, aztán alig bírok felkelni, azt sem tudom, hol vagyok. Reggel szintén. Úgy látszik, hogy a tavaszi fáradtság nálam novemberben jelentkezik. :) Ugyanúgy szedem a vitaminjaimat, eszem rendesen, de valószínűleg most jön ki rajtam az egész évi fáradtság.

(Szeretnék én is kisbaba lenni, hogy az egész napot végigaludhassam!)

A futásban idén már nincs nagy célom, ez is közrejátszik mostani állapotomban. Kaptam két hét pihenőt, ami alatt csak úgy, és annyit futok, amennyihez kedvem van, nincs edzésterv, megszabott táv és tempó, csak örömfutás, de azt is csak akkor, ha már nagyon nem bírom. Négy napja bírom futás nélkül, de ma már megyek majd egy lazára, mert tovább így nem mehet. Remélem, egy kis kocogás elkezd kirángatni ebből a vállalhatatlan állapotból. És mert megfogadtam, hogy idén nem lesz, nem lehet nullkilométeres hetem, amihez eddig nagyon szépen tartottam is magam. November 18-án elkezdjük az alapozást a jövő évre, a jövő évi nagy álmok teljesítése érdekében. Addig majd csak összeszedem magam, mert hosszú és kemény tél elé nézek.