"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut

Ez egy nagyon béna év volt...

Ha egy szóval kellene jellemeznem, hogy milyen volt számomra a 2016-os év futás szempontjából, akkor azt mondanám: SZAR (vastagon, nagybetűvel).

Ha kicsit bővebben ki kell fejtenem, akkor pedig ilyen: először egész jó volt, aztán nagyon szar lett, aztán a szar középszarrá javult, aztán picit visszaesett, aztán végre jól pofán vágtam magam, és az év vége egész jó lett.

Nem nagyon van miről írnom idén, mert egyetlen kitűzött célomat sem tudtam elérni. Bár az alapozás elég jól sikerült, jött az a nyavalyás sérülés, ami a földbe döngölt, és csak nagyon nehezen tudtam belőle felállni. Ugrott a sárvári 24 órás, ugrott az Ultrabalaton, és ugrott a Spartathlon is. Nekem idén ez jutott. Biztosan megérdemeltem, ezt kellett kapnom, hogy ne bízzam el magam és ne gondoljam azt, hogy nekem aztán minden sikerül. Sokat tanultam belőle, és még többet nyavalyogtam rajta hülye módon - persze ettől nem lett jobb, csak még jobban sajnáltam magam. 

sf2.jpg

Nehezen bírtam elviselni a kudarcot, lelkileg sem volt egyszerű, fizikailag pedig szintén borzalmas volt, hogy teljesen lenullázódtam, és iszonyatosan nehéz volt újra összekaparni magam egy elfogadható szintre. Mert tudtam, emlékeztem rá, hogy hol voltam, hol tartottam, és elég nagy elvárásokat raktam magamra. Nem is tudtam megfelelni nekik.

Március közepétől szeptemberig csak agonizáltam és szenvedtem. Aztán amikor azt hittem, hogy már minden rendben, akkor kaptam megint egy maflást a velencei hányós versenyemen. Még sincs minden rendben, sok mindent újra kellett tanulnom.

Novemberre vettem erőt ismét magamon, adtam magamnak két virtuális fejberúgást, és 180 fokos fordulatot vettem. Nincs önsajnálat, nincs kesergés, csak a kemény munka van, a tisztességesen megcsinált edzések, mert ezeknek van értelme. A harcnak, a küzdelemnek, amik kellenek ahhoz, hogy végig tudjam járni az utam.

It's your battle to be fought

Számtalanszor emlegettem már ezt a mondatot. Ez az én mottóm több mint 2,5 éve, és ez a mondat most már örökre velem marad, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy ez az én életem, az én harcom, amit én kitalálok, azt csak én tudom véghez vinni, és ha csinálom, akkor csak én tudom végigcsinálni - legyen szó akár a futásról, akár bármi másról az életemben.

2017-ben előre nézek, és harcolok tovább.

Mindenkinek nagyon boldog futó és nem futó új évet kívánok!

Árnikával a friss futólábakért

Azt mindannyian tudjuk, hogy a futás nem kíméli az izmokat, főleg a lábak izmait nem. A megfelelő regenerálódás érdekében a pihenés, nyújtás, masszázs, fehérjepótlás mellett a gyógynövényeket tartalmazó krémek is bevethetők egy-egy keményebb edzés vagy edzéshét után.

Nálunk elég sokféle kence van itthon, amikkel időnként kenegetem a lábaimat, pl. feketenadálytő, rozmaring, és az elmaradhatatlan Perskindol, nemrég azonban az Arnica Run közösség jóvoltából megismerkedtem az Arnigellel is. Ez egy hegyi árnika tartalmú gél, ami hasznos segítség izomsérülések, izomfáradság kezelésére, regenerálja a szöveteket, de a zúzódásokat, véraláfutásokat is lehet vele kezelni. Szóval szinte a futóknak találták ki.

Edzés előtt és után is lehet használni, hogy segítse a láb izmainak hatékonyabb működését és regenerálódását. Az Arnigelt érzékeny bőrűek is használhatják, mert nem tartalmaz parabént, kőolajszármazékokat és paraffint, emellett könnyen és gyorsan beszívódik, nem kell hosszan kenegetni és bemasszírozni. Kellemes, hűsítő érzés, amikor felkeni az ember, nincs kellemetlen illata, és a ruhát sem keni össze a gyors beszívódás miatt.

Hosszú edzések után kellemesen hűsíti és regenerálja az izmokat, segít az izomfáradtság csökkentésében és az izomláz megelőzéséhez is hozzájárul.

Szerintem érdemes kipróbálni és az otthoni futó-patika részévé tenni az Arnigélt!

arnika.jpg