"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut


Ezek a kedvenc futófelszereléseim

Bár még mindig nem futok, csak gyógyítgatom a talpam, ami szépen javul, mégsem hagyhatlak titeket futással kapcsolatos poszt nélkül!

Sokszor szóba kerülnek a különböző futócuccok, hogy kinek mi vált be, melyik márkát preferálja, mit talál a legjobbnak, úgyhogy most összeszedtem, nekem mik a kedvenceim. Ruha- és cipőszponzorom nincs (no de hátha majd most jelentkezik mindenki, hogy engem akar támogatni!), bár tesztelésre szoktam kapni egy-egy cuccot, de ezek nem állandó együttműködések, így mindenféle érdek nélküli, szubjektív listát kaptok. Irtatlan mennyiségű pénzt költöttem ezekre a felszerelésekre az elmúlt években, de nem bánom, ez a hobbim, szeretek futni, és szeretek jó minőségű, szép cuccokban futni, ezért megveszem őket, nekem ez a luxus.

ndn_4337.jpg

Cipő: Egyértelműen a Hoka, most már több mint 4 éve csak a Hoka. Az elmúlt 1 évben a Vanquish modellt viseltem, 2 pár már nyugdíjas, 2 párat használok most felváltva, 1 pár pedig a szekrényben várja a bevetést. Kényelmes, megbízható, strapabíró modell, rövidebb távokra és hosszú ultrára is tökéletes választás nekem.

Zokni: Az elmúlt években sokféle futózoknit kipróbáltam, volt többféle (drága) Nike zoknim, volt, amelyiket az első viselés alkalmával kilyukasztottam, volt, amelyik nagyon dörzsölt, volt, amelyik kevésbé. Aztán kb. 1 éve vettem két pár Decathlonos Kalenji futózoknit, a két pár együtt volt 1000 Ft – és ez lett az a zokni, ami nekem a legjobb. Minimálisan dörzsöl (246 km alatt 3 hólyagot gyártott), nem lyukad ki, nem válik keménnyé az elhasználódás során, úgyhogy nem keresek tovább, innentől csak ezt használom.

Nadrágok: Hosszúnadrágban, háromnegyedesben, passzos shortban és „lebegős” shortban is a Nike-ra szavazok. Mindegyik verzióban több Nike nadrágom van, nagyon szeretem őket, több év használat után is olyanok, mint újkorukban – kivétel az, amelyikben elestem és kilyukadt, de megvarrtam és hordom - , nem  mennek szét, nem bolyhosodnak, nem dörzsölnek, jól néznek ki, szuper színesek. A háromnegyedeseknél nem is igazi futónadrágjaim vannak, hanem a Nike Pro szériából vettem őket, ezek igazából fitneszgatyák, ezért nincs zsebük és madzagjuk, de ezek is szuperek, a kifejezett futónadrágok zsebbel és madzaggal pedig még szuperebbek.

Pólók, trikók: Szintén a Nike felsői a kedvenceim, Miller és Pro típusokból gyűjtöttem be mindenfélét az elmúlt években, a nadrágokhoz hasonlóan jól bírják a strapát, nem fakultak ki, nem koptak el, tartósak, jó minőségűek, és szépek is.

Top: A pólóim alatt sport topot viselek (nem rendes sportmelltartót). Nike topjaim vannak, illetve talán egy éve kipróbáltam egy H&M topot is, amiből aztán vettem még egy rakatot, mert nagyon kényelmes, nem dörzsöl, jól tart, és nem is drága.

Sapka: A (már nem teljesen) fekete Nike baseball sapkámat szerintem mindenki ismeri, nem is mesélnék róla sokat. Igazából azért futok mindig sapkában, hogy az össze-vissza repkedő, majd az arcomba tapadó hajszálaktól megkíméljem magam, utálom, amikor birizgálnak. Télen vagy meleg sapkát viselek, pl. egy Runnabe-s lilát, vagy egy Had csősálat pánttá hajtva (a villámos), és alá veszek még egy Compressport fejpántot, hogy ne csúszkáljon el a Had, és a fülem elég melegen legyen, mert az fázós.

15799845_614904858717506_5042937882879931416_o_1.jpg

Pulóverek, aláöltözők: Bár most tavasz van, de a téli futásokon ezekre nagy szükség van. Pár éve sikerült nagyon jó áron vennem egy Under Armour aláöltözőt és egy vastag futópulóvert, ezeket azóta nyüstölöm, imádom őket, szuperek, melegek, kényelmesek. Van téli Nike pulóverem, és egy szuper Nike Aeroloft mellényem is, ezek is nagyon jók. És kaptam egy Hoka pulcsit is, ami vékonyabb, de az enyhébb téli napokon aláöltözővel és mellénnyel ez is jó viselet. A legújabb szerzeményem pedig a Helly Hansen Lifa Merino aláöltöző, amit tesztelni kaptam, ez konkrétan egy kályha, annyira meleg, hogy hihetetlen.

Kompressziós ruhák: Ha kompresszió, akkor Compressport. A lila szár szerintem már a védjegyemmé vált, ezt 4 éve használom a versenyeimen. Van nadrágom is, kettőt vettem, egyet magamnak, egyet Milánnak, aztán végül mindkettőt én használom. A Spartathlon előtt pedig vettem egy karszárat is, ami szintén Compressport. Ja és van egy csősálam és fejpántom is, télen használom őket. Mindegyik nagyon kényelmes, jó anyagú ruhadarab (mondjuk mivel jó drágák, legyenek is azok, na).

37531749352_29754f7f95_k.jpg

Dzsekik: Vannak futódzsekijeim, de szinte nem is használom őket, max. esőben, van egy Adidas dzsekim (ezt kaptam jó régen), és egy Helly Hansen (szintén kaptam), egyik sem az a kifejezett esődzseki, de azért egy 1-2 órás esős edzésen védenek kicsit a szétázástól.

Frissítőmellény: Ultimate Direction rajongó vagyok, egy Jenny Jurek (Scott Jurek felesége) által kifejezetten nőknek tervezett Ultra Vesta mellényem van. Imádom, kényelmes, nagyon jól magamra tudom állítani, nem dörzsöl, jól pakolható, jól néz ki, és szinte észre sem veszem, hogy rajtam van.

Óra: Suunto Ambit 3 Peak. Ezt kaptam egy támogatói együttműködés keretében, és én választhattam ki, hogy milyen modellt szeretnék, akkor ez volt a csúcs, és nekem azóta is ez a csúcs. Tűpontos GPS-e van, nagyon sokáig bírja az akksija, futás közben lehet tölteni, navigál, ha kell, egy igazi szuperság, bár én a funkcióinak kb. a 20 %-át tudom kihasználni. De nagyon szeretem, lassan 3 éve hű társam. A pulzusmérő pánttal néha vannak bajok, de mivel nem PK-val futok, így igazából nem zavar. Mivel multisport óra, csomó más edzéstípust lehet vele mérni, így bármilyen sportnál tudom használni, ha akarom.

Napszemüveg: Egy Rudy Project Rydon napszemüvegem van, fényre sötétedő lencsével, a Sportszem Optikától kaptam, kényelmes, télen-nyáron használható darab, és szerintem menő is!

18766548_688755934665731_4823486363945931644_o.jpg

Rengeteg, rengeteg futócuccom van, tényleg. De használom is őket, úgyhogy azt hiszem, megérdemlem, hogy ennyi legyen.

Gerillák a ködben

Az úgy volt, hogy egy novemberi napon felugrott egy Facebook-chat ablak, a BMW Média Maraton futócsapat egyik mestere, Sanyosz pedig közölte, merényletet tervez ellenem. A merénylet neve Kvázibárki Gerilla Maraton. Lesz 10 őrült, aki november utolsó vasárnapján fogja magát, és egy előre nem ismert útvonalon fut a városban egy maratont, lezárás, útvonalbiztosítás, kipakolt frissítés és hivatalos időmérés nélkül. Csak úgy a futás kedvéért. Benne vagyok-e. Gabival gyorsan egyeztettem, belefér-e az edzéstervembe ez a maraton. Belefért, szóltam Sanyosznak, hogy benne vagyok.

Az infók a futás hetében kezdtek el csepegni, mikor rajtolunk, hová érkezünk, kik lesznek a futók, merre kell futni, izgalmas volt, hogy csak szombat estére áll majd össze, hogy mi is vár ránk. Az elején izgatottan vártam, aztán valahogy, ahogy közeledett a vasárnap, kezdett elmenni a lelkesedésem, a folyamatos infók ellenére is. Fáradt voltam, nem tetszett a hideg, nem voltam túl motivált sem. De persze ha már bevállaltam, nem hagyom cserben a csapatot, és futás közben majd csak megjön a kedvem a futáshoz.

November 30-a, a futás napja csodálatos volt. 1 fok, ködszitálás, metsző szél, minden körülmény tökéletes egy maratonhoz. Hát persze. :) Felöltöztem alaposan, rövidnadrág, rá a téli hosszú gatya, kompressziós szár, vastag zokni, felülre top, rá az új Under Armour aláöltöző, rövid technikai póló és thermo pulcsi. Milán kölcsönadta a meleg téli sapkáját, zsebbe kesztyű, lábra a Clifton, a futózsákba 7 deci izó, két gél és egy gyümölcspép. Bepakoltam száraz váltóruhát is, hogy hazafelé ne fagyjak meg a szétizzadt futócuccokban. Aztán szépen elbumliztam BKV-val a Hajógyári szigetre, mert ott volt a találka- és rajthely.

Dani és a Kvázibárki fotós csapata már ott voltak, aztán sorra érkeztek a többiek is: Bori, Karesz, Misi, Szasza, Laci, Balázs, Csabi. Ők vállalkoztak még rá, hogy futnak, rajtunk kívül Péter előfutóként már elindult, hogy az útvonal kritikus részein felfújjon pár iránymutató jelet, Kinga pedig munka miatt hajnalban futotta le a maratont.

10731056_803344469730231_5587408266031610406_n.jpg

Mivel nekem volt a legrosszabb maratoni időm a résztvevők közül, engem ért az a megtiszteltetés, hogy elsőként futhatok ki a pályára, utánam pedig jöttek a többiek 2 percenkénti indítással. Elindultam, egész tűrhetően ment a futás, bár a kedvetlenség még erősen bennem volt. Az útvonal kifelé, az M0 híd felé vezetett, szerencsére ismerem ezt a részt, visszafelé futottam már erre párszor. Laci és Csabi már a Római parton utolértek, mentünk együtt egy darabon, aztán mondtam nekik, hogy menjenek csak nyugodtan, láttam, hogy gyorsabbak nálam, úgyhogy hamar el is léptek. Sanyosz és Dani is felbukkantak, majd az M0 híd pesti oldalán a fotós-kísérő csapat is ott volt, kattintották a képeket rólunk. Ekkora már eléggé kellett wc-re mennem, igyekeztem, hogy odaérjek a „pisilőhelyre”, egy beugró részre a régi 2-es út mellett. Gyorsan elintéztem a dolgom, kikászálódtam a bozótosból, ekkor ért utol Balázs.

És valahonnan innen kezdődött a lefelé szálló ág a futásomban. Megfogott ugyanis a piros lámpa, ott álltam egy csomó ideig, nem tudtam átmenni az úton. Amikor meg tovább tudtam haladni, már egyáltalán nem volt kedvem futni, még annyi sem, mint eddig. Elszopogattam a gyümölcspépemet, ittam egy adag izót, hátha attól majd jobb kedvem lesz. Szasza is elnyargalt mellettem, ő átért a zöldön, én már nem, újabb vesztegelés következett. Aztán irány tovább a Népsziget felé, ott Sanyoszék megint felbukkantak. Átbaktattam a Népszigeten, ki a Duna Pláza mögé, ahol szembetalálkoztam Imóval és Anitával, megörültem nekik. A Népfürdő utcán kitaláltam, hogy nekem bizony kóla kell, majd a Dózsa aluljáróban veszek, de addig még el kéne jutnom. A Dráva utcánál erősen gondolkodtam rajta, hogy hazafelé veszem az irányt, az csak 1 km, bezzeg futnom meg még 21-et kellene – ez az érzés jócskán megerősödött, amikor Bori, Misi és Karesz is hátbacsaptak, és olyan lendülettel mentek el mellettem, hogy inkább sétára váltottam. Innentől én voltam a „mezőny” utolsó embere, ami ugyan nem okozott óriási lelki törést, de mégsem volt túlzottan jó érzés, fene a maximalizmusomat. Döcögtem tovább, a kólavásárlást elnapoltam.

1509642_803344803063531_4330939130293963870_n.jpg

A Dózsán át eljutottam a Hősök terére, át a Ligeten, végig a Stefánián – itt megemlékeztem az esküvőnkről – aztán megkerültem a Stadiont, újra kilyukadtam a Dózsán, majd be a belváros felé. Itt ugrottam be egy kisboltba kóláért, és szépen iszogattam. A Dohány utcán azt figyeltem, mikor kell végre bekanyarodni jobbra, ahol a Szimpla előtt elvileg meleg leves várt. Ezt a belvárosi részt nem ismerem, és nem is szerettem bele, idegesítő volt az emberek, lámpák és útfelbontások között kacskaringózni, pont ezek miatt nem igazán szeretek a városban futni, most pedig itt volt belőlük bőven. A lábaimmal nem volt baj, nem fáradtak, de erősen kellett „akarnom”, hogy hajlandóak legyenek futni. A Szimpla előtt Sanyosz, Dani és a fotós csapat kint álltak, megkaptam a levesem, elkortyoltam, nagyon jólesett, nehezemre esett tovább menni, de szerencsére már csak 12 km volt hátra. Elkolbászoltam a megadott útvonalon a Szabadság hídig, ott át, végig a Feneketlen tóig, azt megkerültem, és máris a Gellért hegy alatt találtam magam. Frissítettem egyet, aztán megmásztam a Szüret utcát. Itt jött szembe velem Balázs, ő már hazafelé ment, biztatott, hogy már mindjárt fent vagyok… ha tudta volna, hogy sikerül a cél előtt elkevernem…

A Kelenhegyi úton sikerült pont az ellenkező irányba mennem, így természetesen nem találtam meg azt az utcát, ahol fel kellett volna kanyarodnom a csúcsra. Keringtem egy darabig, elővettem a telefonomat is, amin persze pont akkor nincs hálózat, amikor kellene, a térkép nem töltött be, telefonálni nem tudtam. Aztán nagy nehezen felhívtam Sanyoszt, Borival együtt próbáltak instruálni, de még így is csak ugyanoda sikerült kilyukadnom, ahol már jártam. Egy kutyasétáltató pár igazított végül útba, mondták, hogy teljesen máshol vagyok, vagy visszamegyek, vagy megmászom az előttem tornyosuló lépcsősort – ezt választottam. Így egy alternatív, de legalább kemény útvonalon közelítettem meg a célt, és feljutottam a hegyre, ott még körbe kellett futni egyszer a Citadellát, majd végre megérkeztem. Örültem, hogy vége van, és örültem, hogy a kedvetlenség ellenére részese voltam ennek a futásnak, mert tök jó volt, jó volt a csapat, kellően „szemtelen” az útvonal – és hát ezzel „történelmet” írtunk, vagy mit. :) A futás után Laci és a felesége még haza is fuvaroztak, ez úton is nagyon köszönöm – bár így nem vettem részt az after party-n, de majd legközelebb.

1455971_803345339730144_5043519214303473065_n.jpg

A futásnak, úgy érzem, volt edzésértéke, bár tudok én ennél jobbat is futni, de ezt majd egy következő Kvázibárki Gerilla Maratonon megpróbálom bebizonyítani. Minden hónap utolsó vasárnapján lesz ugyanis ilyen futás, meghívásos alapon, szóval, aki szeretne rajta részt venni, az elkezdhet nálam puncsolni, hogy hívjam meg. :)

Fotók: Kvázibárki

Így fuss hidegben!

Attól, hogy jön a tél, nem szabad elhanyagolni a mozgást. Ha szeretsz futni, ne hagyd, hogy a hideg eltántorítson - inkább készülj fel rendesen!

Egy tanulmány szerint az egész éven át folytatott futás endorfint szabadít fel, ami hideg időben külön jót tesz a szervezetünknek: segíthet leküzdeni azt az enyhe depressziót, amit a sötétség okozhat számunkra, valamint a futás hideg időben szabályozza a testsúlyt is, ami különösen hasznos lehet az ünnepek alatt és után.

Fogadd meg a tippeket, hogy felkészülten vághass neki a téli futásnak, és élvezetes legyen a mozgás.

Ne öltözz túl!

Nagyon fontos a réteges öltözködés, de ezt sem kell túlzásba vinni. Válassz több vékony réteget ahelyett, hogy vastag pulóvereket vennél egymás fölé. Öltözz úgy, hogy induláskor egy picit fázz, hiszen ha elkezdesz mozogni, akkor a tested hőt termel majd, így elmúlik a hideg érzete. A vékony rétegek viselése pedig segíti a hőszigetelést, ha pedig nagyon meleged lenne futás közben, akár le is vehetsz belőlük egyet. Ha nem háztól házig futsz, mindenképp vigyél magaddal egy száraz, meleg ruhadarabot, amit nem viselsz futás közben, viszont amikor megállsz, fel tudod venni – ezzel is elkerülheted a megfázást. Amint hazaérsz, azonnal vedd le magadról a nedves, izzadt ruhadarabokat.

Viselj technikai ruházatot!

Válassz kifejezetten futáshoz készült technikai ruházatot, amelyek elvezetik a test felületéről a nedvességet. Érdemes beruházni egy szett téli ruházatra, megérik az árukat! Óriási a választék az ún. aláöltözőkből, amelyek a testre simulnak és melegen tartják azt, ezekre pedig lehet további rétegeket venni. Az aláöltözőre tehát vehetsz akár egy hosszú ujjút technikai felsőt vagy technikai pulóvert, ha pedig igazán hideg van, akkor legfölülre mehet egy lélegző, cipzáras kabát, ami taszítja a nedvességet, véd a széltől. Jó, ha van a kabátnak kapucnija, csapadékos idő esetén ez jó szolgálatot tehet, és nagy szélben is védelmet nyújt. A technikai ruházat elvezeti az izzadtságot, nem szívja magába, így kisebb az esélye annak, hogy a rád tapadó, rád hűlő izzadt ruha miatt megfázol.
A nadrágod legyen „futóharisnya”, azaz bélelt, meleg, testhez álló cicanadrág, ha pedig nagyon hideg van, mínusz 5 fok alatt, erre akár fel tudsz venni egy bővebb futónadrágot is, vagy akár alá is felvehetsz egy rövidnadrágot, ami plusz hőszigetelő réteg. Mindenképpen érdemes sálat, sapkát és kesztyűt is viselni, hogy minél jobban meg tudd magad védeni a hidegtől.

Melegíts be nagyon alaposan!

A hidegben az izmok kevésbé rugalmasak, így ilyenkor még fontosabb a bemelegítés, mint máskor. A bemelegítés felmelegíti a testet, az izmokat, növeli a véráramlás sebességét, felkészíti a szívet a terhelésre és a mozgásra. Melegítsd be a lábaidat, a derekadat és a karjaidat is, hogy minél könnyebben tudj majd mozogni.

Óvatosan fuss!

Hóban futni fantasztikus érzés, mindenképpen próbáld ki! Figyelj azonban arra, hogy olyan cipőt viselj, ami a nedves, csúszós felületen könnyen tapad, így csökken a csúszkálásból fakadó sérülésveszély esélye. Az instabil talajon fokozottan oda kell figyelni a lépteidre, nyugodtan rövidítsd le a lépéseket. Ez ugyan lassítja a mozgást, de nem télen kell megdönteni az egyéni csúcsaidat, ilyenkor inkább a mozgás élvezete és a kilométergyűjtés a cél.

Igyál eleget!

A hidegnek köszönhetően a test érezhetően nem igényel annyi folyadékot a futás során, mint nyáron, de ne dőlj be, futás előtt és után is fogyassz elegendő folyadékot, hogy a szervezeted megfelelően hidratált maradhasson. Ha pedig hosszabb futásra indulsz, gondoskodj magadnak frissítőről.

Légy látható!

Télen a hobbifutók többsége sötétben edz, hiszen legtöbbünknek munka előtt vagy munka után van ideje elindulni. Saját testi épséged érdekében ügyelj arra, hogy látható legyél, a ruhádon legyenek fényvisszaverő csíkok (szerencsére a téli futóruhák többségén alapból vannak ilyenek), és fejlámpát is viselhetsz, ha nem teljesen kivilágított helyen edzel.

Mínusz 10 fokig, de akár mínusz 15-ig is ki lehet menni szerintem futni a szabadban, rendesen felöltözve futás közben sem fogsz fázni. De ha úgy ítéled meg, hogy számodra túl hideg van a kinti edzéshez, akkor nyugodtan menj terembe és fuss futópadon.


A téli futás lényege, hogy élvezd a mozgást, fuss lazán, könnyedén, figyelj a téged körülvevő természetre, hangokra, zajokra, és persze magadra.

Egy nadrág, amiben jobb futó lehetek

A Puma 2013-ban úgy döntött, forradalmasítja a futóruhák világát, és olyan innovatív megoldásokat vet be a termékeiben, amelyeket eddig még egyetlen sporszergyártó sem. Az egyik ilyen igazán különleges ruhájuk egy nadrág, a Puma ACTV, melyet szerencsém volt kipróbálni, és amelybe azonnal beleszerettem.

A technológiaCR Tech ACTV Long Tight Wn's_509990_01_3d.jpg

A Puma kutatói a kineziológiai sporttapaszok hatását használják fel a nadrág gyártása során: a nadrág anyagába belülről beépítették az ízületek és izmok védelmét szolgáló tapaszokat. Így mozgás közben a testtel együtt dolgoznak a ruhadarabok is, és az izmok erejét maximalizálják. Az elasztikus szilikon tapaszok a nadrágba építve követik az izmok vonalát és masszírozó hatást fejtenek ki a speciális részeken. A bőr meghatározott területein mikromasszázst és nyomást fejtenek ki, így lehetővé teszik az izmok gyorsabb és hatékonyabb energiaellátását, ezzel segítve a sportteljesítmény maximalizálását. A kompresszió célja pedig, hogy csökkentse és késleltesse az izomfáradást az edzés során, valamint segíti a gyorsabb regenerálódást is.

A hálós panelek és a dryCELL technológia biztosítják, hogy a nadrág légáteresztő legyenek és száraz maradjon a kemény edzéseken is.

A nadrág

Egyszerű, hosszú, bokáig érő fekete, testhez álló futónadrág. Semmi csicsa, betét, díszítés, igazán diszkrét kiképzésű darab, nekem tetszik. A jobb combon ezüst Puma logó látható, hátul a deréknál egy PowerCell felirat a hálós betét légáteresztő technológiájára utalva, a bal bokánál pedig piros sávon az ACTV a nadrág típusát jelzi utal – mert hogy van RCVR nadrág is, ami mást „tud”. Jobb oldalon a csípőcsont magasságában zipzáros zseb található. A nadrág 76 % poliészterből és 24% lycra-ból áll.

Az első találkozás

A csomagból kibontva a nadrágot látom, hogy egy egyszerű, diszkrét fekete darabbal van dolgom – tetszik, hogy nem csicsás, hanem visszafogott, nincs rajta semmilyen hivalkodó díszítés, így bármilyen felsővel könnyen felvehetem, nem fogok paradicsommadárnak kinézni. A férjem azonnal jelzi, hogy szeretné majd néha kölcsönkérni, mert küllemét tekintve igazán uniszex. :)

puma1.jpg

Anyagának tapintása kellemes, belül érzem a rugalmas kineziológiai tapaszokat, kívül pedig kirajzolódik a bordázatuk az anyag felszínén. A derekán a megkötő jó hosszú, így nincs esélyem rá, hogy véletlenül behúzzam  a madzagot a nyílásba (más nadrágoknál rendszeresen megteszem), hogy aztán hosszas szenvedés árán tudjam csak előbányászni ismét. A bokánál hosszú a zipzár, ebből sejtem, hogy szoros lesz a szára, de itt pont erre van szükség, hiszen ez a nadrágba oltott technológia lényege.

A felpróbálás nehézkesen indul, hiszen ugyanúgy igyekszem magamra húzni ezt a nadrágot is, mint bármilyen más futónadrágot: bedugom a lábam felül, alul pedig kidugom. Vagyis kidugnám, de ez most nem megy. A szilikontapaszok miatt nem csúszik végig a lábam a nadrágszáron, pár centi után elakad. Ezt a nadrágot úgy kell felvenni, mint egy harisnyát: „össze kell szedni”, hogy csak egy nagy lyuk legyen a kezünkben, bedugni a lábat, majd bokától centiről centire eligazgatva felhúzni teljesen. Egy egy éves örökmozgó kisfiú mellett ez igen kockázatos művelet, mert látja, hogy bénázom, és jön „segíteni”. :) Úgy érzem magam, mint az úszók, amikor a szuperszoros cáparuhát aggatták magukra, amit egyedül fel sem tudtak venni. :)

A nadrág megfelelő eligazgatása a lábakon nagyon fontos, hiszen ahhoz, hogy a kineziológiás technológia hatni tudjon az izmainkra, a tapaszoknak a megfelelő helyekre kell kerülnie – a nadrág címkéjén ott is van, hogy hol kell lenniük a tapaszoknak. Figyelek, hogy ne csavarodjon meg a lábszáramon a nadrág, a térdemet körülöleljék a tapaszok, és a combon is a megfelelő helyeken stimulálják az izmaimat. A sikeres felvétel után megállapítom, hogy rendkívül szoros – de nem kellemetlenül, és ahová felhúztam, ott is marad. Végre egy hosszú futónadrág, ami nem csúszik le a derekamnál és a lábam között is passzentos marad, nem kell tartanom a kidörzsölődéstől a csúszkálás miatt! Levenni sem egyszerű, de szépen le lehet gurítani a lábakról a nadrágszárakat.

puma3.jpg

Felfedezem a zsebet is: nem túl nagy, de az mp3 lejátszóm és a kulcsom belefér, a zsebkendőt pedig úgyis a nadrág derekába teszem be, így amire nekem szükségem van a futás során, az mind nálam van. Oldalt található, így ha valamit ki szeretnék venni, könnyen hozzáférek, nem kell a nadrág derekában belül kotorászni, mint a legtöbb futónadrágnál.

A méret tökéletes, mintha rám öntötték volna – ám szegény férjemet el kell keserítsem, ő ebbe a nadrágba nem fogja tudni belepréselni magát, bár hosszra megfelelő lenne neki, de a combjai és a vádlijai erősebbek az enyémeknél, neki eggyel nagyobb méret lenne ideális. De én alig várom, hogy indulhassak futni!

Az első futás

A napi edzésem 12 kilométer, kellemetlen, hűvös, esős időben – viszont mivel nincs még meleg, nem vágyom háromnegyedes nadrágra, ám annyira hideg sincs, hogy a bélelt téliben menjek, tökéletes választás a Puma ACTV. Már itthon érzem, ahogyan a tapaszok és a kompressziós kialakítás kellemesen masszírozzák az izmaimat, picit mintha élénkebb is lenne a vérkeringés az egész lábamban. Gyakran hordok kompressziós (térd)zoknit, főleg a hosszabb edzéseken és az ultraversenyeken, az érzés akkor is hasonló, csak most térd felett is megvan, nem ér véget a zokni száránál.  

Természetesen hagyok magamnak időt a bemelegedésre, de úgy érzem, jó formában vagyok, jól fog menni a futás ezen az edzésen. A nadrág remekül összetartja az izmaimat, sem lassú, sem gyorsabb tempónál nem csúszik el, nem dörzsöl, nem irritálja a bőröm, passzol és tapad a testemre, nagyon kényelmes. A 12 kilométert rekordidő alatt teljesítem – elsőre nem tudom eldönteni, hogy a nadrág segített ilyen jól futni, vagy amúgy is ennyire pörögtem volna, mindenesetre az izmaimat nem érzem fáradtnak az edzés végén.

puma2.jpg

Tempó futás

Másnap 8 kilométer váltott tempójú futás vár rám, ahol a lassabb és gyorsabb sebességű szakaszok váltogatása más-más terhelést ró az izmokra. Bízom benne, hogy a nadrág speciális kialakítása segíteni fog az edzés sikeres teljesítésében. Az előző napon letudott futás után nem érzek problémát az izmaimban, így frissen vágok neki a rám váró kilométereknek. Kényelmes tempóban kezdek, majd jöhet egy lendületes kilométer: a váltás jól megy, érzem, ahogy az izmaim dolgoznak, de nem fájnak, nem zsibbadok el a gyors szakasz végére, ha nagyon akarnám, még tudnám folytatni. A lazább futás is jól megy, nem érzem fáradtnak a lábaimat, újra tudok gyorsítani, sprintelni, amikor kell, a zsibbadás és a görcsök pedig elkerülnek a további lassú és gyors etapok során is. Az edzés jól ment, az izmaim rendben, fájdalom nincs, az izomfáradtság pedig mintha kisebb lenne a megszokottnál.

Hosszú futás

A nadrág le sem akar rólam szakadni, az edzéseimet ebben teljesítem, mióta megvan. J Többször futottam benne 15-20 kilométer közti távokat. Azt nem mondom, hogy meg sem kottyantak, de érezhetően később kezdtek el fáradni a lábaim, mint egyébként szoktak – ezt az edzettségem és az állóképességem fejlődése mellett a Puma ACTV-nek is tulajdonítom. Az igazi nagy próba azonban még hátravan: egy 46 kilométeres ultratáv, amelyet a 12 órás versenyre való felkészülés utolsó kemény erőfelmérőjeként kell teljesítenem. Ezen a futáson a nadrág is bebizonyíthatja, mit tud, nem csak én! :)

A biztonság kedvéért a vádlimat dupla kompresszió alá helyezem: zokni és a nadrág együtt biztosan segít. Kissé fáradtan indulok neki a távnak, korán reggel van még, a város alszik, legszívesebben én is azt tenném, de menni kell, hosszú lesz ez a futás.  Egészen jól haladok, érzem, hogy van erőm, szépen telnek a kilométerek, viszont semmilyen problémát nem tapasztalok. Nem érzem fáradtnak a lábaimat, a vádlijaim és a combjaim is szépen dolgoznak, görcs és fájdalom nincsen, még 30 kilométerhez közeledve sem. Ilyenkor azért már szoktam érezni, hogy mennyi kilométert tettem a lábaimba, jelzik, hogy fáradnak, kissé elnehezülnek a lépteim, rövidül a lépéshossz – most viszont ez nincs. Nem mondom, hogy olyan, mintha most indultam volna, de nem is érzem a szokásos kellemetlenségeket. Általában a belső combjaim jelzik először, hogy már sokat mentem, de ez a jelzés is elmarad. Sőt, 40 kilométernél tudok gyorsítani, ruganyosan és kényelmesen lépkedek, tudom picit növelni a lépéshosszt is a tempóval együtt. Csaknem 4 és fél órával az indulás után elégedetten érek haza: megcsináltam az utolsó kemény edzést, jól is sikerült. A lábaim még bírták volna tovább a futást, nem zsibbadok, nem görcsölök – de azért jólesik a hideg-meleg vizes zuhany és a masszírozás, és meglepően jól megy a séta. A Puma ACTV jelesre vizsgázott az ultratávon!

puma4.jpg

Vélemény

A nadrág nagyon tetszik, és bátran merem ajánlani a futó ismerőseimnek, azoknak is, akik rövidebb távokat futnak, de leginkább a hosszútávfutóknak és az ultrafutóknak. Azt gondolom, hogy erre a technológiára leginkább azoknak lehet szükségük, akik 20 kilométer feletti távokat, maratonokat és ultrákat futnak, mert a jótékony hatások ilyen hosszú távokon jönnek ki igazán, hiszen késleltetik az izmok fáradását és javítják a lábak vérkeringését, erre pedig hosszú távon van igazán szükség.

Az általam kipróbált, bokáig érő nadrágot leginkább kora tavasszal és késő ősszel történő használatra tartom ideálisnak, télen a vékonysága miatt sajnos fázhat benne a futó, alá nem érdemes semmit venni a tapaszok miatt, ha pedig fölé veszünk valamit, az szintén nem ideális.

A melegebb évszakokra remek lehetne a Puma ACTV rövidnadrág formájában, amely a combizmokat stimulálja és tartja szorosan – a vádlira ilyenkor mindenki kompressziós zoknit vesz, azzal együtt érvényesülhetne a jótékony hatás.

A mosást remekül bírja, a tapaszok belül sértetlenek, a nadrág felvéve több mosás után is ugyanolyan szoros. Az anyaga kívül nem bolyholódik, nem sérült, a színe nem fakult.

süti beállítások módosítása