"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut


Szurkolni jó! Te hogy csinálod?

Gondoltad volna, hogy a szurkolás segít hinni magadban és a képességeidben? Már csak ezért is megéri nem csak rendszeresen futni, hanem szurkolni is!

Ha rendszeresen futsz, és már versenyen is megméretted magad, valószínűleg tudod, milyen óriási energialöketet adhat egy jókor érkező pacsi, vagy egy, a holtpontnál rád villanó mosoly. Tévedés azonban azt gondolni, hogy drukkolni egyirányú dolog! Amellett, hogy felemelő érzés látni, ahogy a biztatás nyomán újult erőre kapnak a versenyzők, a szurkolás a saját teljesítményedre, sőt a pszichés jóllétedre is pozitív hatással van.

Arról már sokat lehetett olvasni és hallani, hogy a szurkolók szeretete és bizalma rengeteget jelent az élsportolóknak: több ezer, vagy akár csak pár tucat ember hangja szinte varázsütésszerűen lendíti át őket a legmélyebb holtpontokon.

De hogyan működik a szurkolás pszichológiája? Izgalmas kérdés, miként alakul át a szűnni nem akaró taps és egy-egy biztató rigmus energiává… Honnan jön az erő, ami lehetővé teszi, hogy a szurkolás hatására legyőzd önmagad és a határaidat?

A tudomány jelen állása szerint a szurkolásból nem csak a versenyzők profitálnak, hanem maguk a szurkolók is - szóval ha épp nem indulsz az aktuális futóversenyen, akkor is érdemes részt venned rajta, csak a kordon túlsó oldalán. Ereszd ki a hangod, pörgesd a kereplőt, osztogass energia-pacsikat, és nem csak a futókat teszed vele boldogabbá és sikeresebbé, hanem te magad is azzá válhatsz.

37330325770_3e0fb455f5_k_1.jpg

Íme néhány példa, hogy működik élesben a szurkolás pszichológiája!

1. „Ha ő képes rá, nekem is menni fog!”

„Ááá, én erre soha nem lennék képes!” – legyintenek sokan, ha egy hosszabb táv, vagy egy figyelemre méltó sportteljesítmény kerül szóba. Ahelyett, hogy már fejben feladnád a célt azelőtt, hogy belekezdtél volna a megvalósításba, nézd meg inkább jobban azokat, akik képesek voltak erre, a számodra most még elérhetetlen teljesítményre.

Itt jön képbe az  én-hatékonyság fogalma, ami a cél eléréséhez szükséges képességünkbe vetett hit fokmérője. Ha jobban szeretnél hinni magadban, akkor jó módszer, ha megfigyeled azokat, akiket most még messziről csodálsz a teljesítményük miatt. Ők hisznek magukban és a képességeikben, ez pedig már fél siker, hiszen ez az önbizalom segít a célok mellett való kitartásban és abban, hogy ne add fel akkor sem, amikor esetleg kilátástalannak tűnik a helyzet.

Egy példa erre Dr. Cindra Kamphoff története, aki maga is futó, és korábban az USA olimpiai kvalifikációs maratonfutását nézve döbbent rá arra, hogy a hátul lemaradó futók az övéhez hasonló ritmusban futnak. Elmondása szerint ez segített neki abban, hogy az ő helyükbe – cipőjükbe – képzelje magát, ami egyúttal kellő motivációt adott ahhoz, hogy rendületlenül folytassa az edzéseket. Ennek eredményeként 2012-ben győztesként ért célba az Omaha Maratonon.

Több kutatás is igazolta, hogy ha mások sikeréből merítesz, akkor erősebb lesz az én-hatékonyságod: az University of Illinois munkatársai által publikált tanulmányban a résztvevők, akik stabilabb én-hatékonyság érzettel bírtak, nagyobb valószínűséggel tartottak ki hosszú távon egy adott edzésprogram mellett. Szóval nézz meg másokat, és higgy magadban!

2. Több szurkolás, kevesebb stressz

Mindenki tudja, hogy a túl sok stressz nincs jó hatással az életre, sőt a sportteljesítményre sem. Egy, a The Journal of Strength and Conditioning Research című szaklapban publikált cikk rávilágított, hogy az egyetemi élsportolók majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek sérülést a stresszesebb iskolai periódusokban (pl. vizsgaidőszakban), mint a tanulmányi szempontból lazább hetek során. Egy másik kutatás eredményei szerint viszont azoknak, akik támogatnak, biztatnak másokat – ergo szurkolnak másoknak –, a stresszel összefüggésbe hozott agyterületek aktivitása kisebb volt: vagyis kevésbé voltak stresszesek. Egyszóval megéri egy versenyen "kiordítani" magadból a feszültséget!

3. Lásd az egészet és tanulj belőle 

Egy szurkoló nem csak a mezőny elejét, közepét, vagy végét látja, hanem ez egészet. Vagyis a verseny teljes képe előtted lesz, amikor szurkolsz, így - a versenyzőkkel ellentétben - mindenféle tapasztalatot szerezhetsz arról, milyen is egy verseny teljesítése. Látod az élbolyt, a középmezőnyt, és azokat is, akik a végén, például a záróbusszal küzdve haladnak. Ebből nagyon jól lehet tanulni és a saját versenyed során erőt meríteni: a lassabb iramot diktálók küzdelme és kitartása nagy motivációt adhat számodra akkor is, ha egyébként az erősebb futók közé tartozol.

4. Felkészülni, vigyázz, NÉZZ, rajt!

Ha szeretnél nevezni egy versenyre, készülj fel belőle jó előre, hogy tudd, mire számíthatsz - vegyél részt nézőként ezen a versenyen. Ezt javasolja a már említett Kamphoff. És igaza van. Már előre ismerd meg, milyen az útvonal, milyenek a terepviszonyok, készülj fel rájuk. Ha pedig már ott vagy, akkor figyeld meg a környezetedet, a körülményeket, és figyeld meg azt is, hogy mások hogyan teljesítenek. Ha látod, hogy a meredek emelkedőn mindenki nehezebben halad - még az élen állók is -, az segíthet abban, hogy fejben felkészültebb legyél akkor, amikor te futsz majd ugyanezen a versenyen. A látott futók - akiknek épp szurkolsz - modellezik számodra a versenyt, ezzel pedig segíthetnek felkészülni, magabiztosabban rajthoz állni. Ha tudod, mi vár rád, könnyebb lesz a későbbi teljesítés.

A szurkolás tehát segíthetek neked abban, hogy futóként magabiztosabb, motiváltabb, összeszedettebb legyél, higgy magadban, és abban is segíthet, hogy jobban érezd magad, hiszen másoknak szurkolni jó érzés, egyfajta segítségnyújtás, támogatás. 

Az pedig, hogy te hogyan, milyen formában szurkolsz, már a te döntésed: készíts transzparenst, pacsizz, dobolj, kereplőzz, vagy csak kurjongass, a lényeg, hogy mosolyogva, jó kedvvel tedd, és gondolj arra, hogy ez milyen jólesik a futóknak, és neked is milyen jólesik, amikor neked drukkolnak. Segíthetsz másoknak, hogy legyőzzék legnagyobb ellenfelüket: önmagukat!

Szurkolni jó, szurkolj te is gyakran!

 

Szurkolni és versenyezni jó dolog. Ha az olvasottakat a gyakorlatban is kipróbálnád, irány a szeptember 9-i Wizz Air Budapest Félmaraton!

Kisokos futókról - futóktól, szurkolóknak és nemfutóknak

Elkezdődött a futószezon, egyre-másra rendezik a különféle versenyeket szerte az egész országban, mindenféle távon, terepen és aszfalton egyaránt. Azt gondolom, ez jó apropó arra, hogy összeszedjem, hogyan érdemes szurkolni, mit szeretnek a futók, mit nem, mi esik jól, mi nem. Talán mindenki dolga egyszerűbb így. A különböző pontok összeszedésében segítségemre volt a kedvenc futós csoportom, az SZTK kis közössége - köszönöm nekik! :)

Minek örül egy futó?

A szurkolásnak, őszinte (vagy kevésbé őszinte) drukkolásnak, biztatásnak mindig örül az ember, fusson akár városi félmaratont, kemény terepversenyt vagy ultrát. A kedves mosoly és a biztatás mindig jól jön!

Ha azt mondod, Hajrá, nem lőhetsz mellé, ez senkinek nem esik rosszul! Lehet, hogy nem reagál rá a futó, csak odanéz, lehet, hogy elmosolyodik, lehet, hogy int, lehet, hogy odamond egy köszit. Ha reagál, ha nem, jöhet az a hajrázás!

Mondhatod azt is, hogy Gyerünk/ Ez az! - ezek a hajrához hasonlóan mindenki számára elfogadható szurkolások.

Jó vagy! / Te vagy a legjobb! - a futók egóját kellemesen simogatják az ilyesfajta mondatok, ezek szintén a legtöbb futónak jólesnek, még akkor is, ha esetleg épp úgy érzik, ők a leggyengébb, legrosszabb futók a világon.

Csak így tovább! - valószínűleg ez ellen sem fog senki tiltakozni.

Tényleg nagyon hálásak vagyunk a szurkolásért, a kedves mosolyért, a tapsért és a kereplőzésért, dobolásért, bármiért, amit futás közben kapunk. Nem mindig van erőnk reagálni rá, de köszönjük, szóval szurkoljatok, ha futót és futóversenyt láttok!

Mit ne mondj soha, légyszi!

Ezek a szurkolásnak szánt mondatok sajnos nem mindig jól sülnek el, úgyhogy inkább mellőzd őket, ha lehet - helyette használd a fentebb olvasható rigmusokat.

Fuss, Forrest, fuss! - Ettől szinte minden futó idegbajt kap, annyira elcsépelt, unalmas és idegesítő szlogen, még ha a nemfutók számára a futók hasonlóan elvont személyiségek, mint a filmbéli Forrest Gump. Félreértés ne essék, szeretjük ezt a filmet, csak ne hívjatok minket Forrestnek. :)

Gyerünk/kitartás, már nincs sok hátra! - Néha még a hátralévő egy kilométer is örökkévalóságnak tűnik, ha pedig egy 200 kilométeres ultraverseny 40. kilométerénél mondod ezt valakinek, az tuti rosszul lesz.

Hopp, hopp! vagy Egy-két-egy-két! - Ez a pattogós ritmus általában pont nem egyezik azzal a ritmussal, amire a futó szedi a lábait, plusz olyan, mintha ugráltatnád, szóval ez nem az igazi.

Jól vagy? / Rosszul nézel ki! - Hát, sokszor erre a válasz - főleg, ha ultrán kérdezed - az lesz, hogy nem vagyok jól. De majd jobban leszek. Vagy nem. Mivel úgysem tudsz segíteni az adott "nem jó" állapoton, inkább ne is kérdezz rá, a futó általában túllendül a holtponton anélkül is, hogy külön felhívnád rá a figyelmet, hogy nincs épp csúcsformában. Ha pedig jól is van a futó, akkor is előfordulhat, hogy nem úgy néz ki, mint normál esetben szokott: izzad, piros az arca, szuszog, máshogy veszi a levegőt, mert éppen fut. :)

Gyerünk, megy ez gyorsabban is! - Sajnos nem mindig, van, hogy még a legfelkészültebb futónak sem jön össze a verseny, gyengébb, lassabb, mint szeretné. És ezzel általában tisztában is van, pont ezért rossz, ha így próbálod motiválni, főleg, ha amúgy is küzd, ahogy tud.

Fura kérdések, amiket a legtöbb futónak feltettek már

Minden futó találkozott már fura kérdésekkel, ami a futáshoz kapcsolódott, most próbálom megválaszolni a leggyakoribbakat.

És nyertél a versenyen? / Hányadik lettél? A legtöbben nem azért mennek, hogy nyerjenek. Mindenki inkább a távval és önmagával küzd, hogy magából ki tudja hozni a legjobbat. Általában nem tudjuk, hogy egy több ezres mezőnyben hányadikok lettünk, inkább az a lényeg, hogy milyen időt futottunk és hogy éreztük magunkat a versenyen. 

Meg lehet állni a versenyen? Eszel és iszol is közben? Elmehetsz WC-re? Természetesen igen, senki mellett nem áll ott a versenybíró, hogy nézze, megáll, sétál-e a futó. Nekünk szerencsénk van, hiszen a futók gyalogolhatnak, de a gyaloglók nem futhatnak. Ultraversenyen még az is előfordul, hogy leülünk. És igen, enni és inni is szoktunk, hogy ekképpen pótoljuk a futás közben elhasznált tápanyagokat és folyadékot. Máshogy nem is nagyon lehetne órákon keresztül futni, egy idő után életveszélyes lenne. És ha WC-zni kell, akkor WC-zünk, hiszen ami bement, annak valahol ki is kell jönnie. (Igen, a futók simán képesek beszélgetni erről) :)

Nem unalmas a futás? Min gondolkodsz közben? A válasz: nem unalmas, ha unnánk, nem csinálnánk. Bármin lehet futás közben gondolkodni, de sokan egyszerűen kikapcsolják az agyukat, hogy így pihentessék. A zenehallgatás/hangoskönyv sokaknál működik és segít, de sokan inkább a csendet választják.

Melegben/hidegben is futsz? Nincs meleged/nem fázol? Aki szeret futni, és van valamilyen célja a futással, az megy hidegben és melegben, esőben és hóban is. Igyekszünk az időjárásnak megfelelően öltözni, hogy ne kapjunk hőgutát, és ne is fázzunk meg.

Nem megy tönkre a térded a betonon? Remélem, hogy nem, ezért veszek jó cipőt, ezért erősítek, ezért nyújtok, bízom benne, hogy nem lesz semmi bajom.

Miért futsz annyit? Csak. Mert. Szeretem. Jó. Te miért jársz bulizni/jársz moziba/nézed a tévét/bicajozol/iszol alkoholt stb.?

Már nem kell fogynod, ne fussál! Nem csak a fogyás és alakformálás lehet a futás oka, hanem sok minden más. Egészségmegőrzés, önismeret-fejlesztés, erősödés, a határaink megismerése. Bármi más, ami az adott ember személyiségéből fakad.

Van a maratonnál hosszabb táv is? Van, hiszen a maraton "csak" 42 kilométer, az ultratávok meg efölött kezdődnek. Van 6, 12, 24, 48 órás, 6 napos futás, hogy az ennél hosszabb extrém próbatételekről ne is beszéljünk. És vannak emberek is, akik ezeken elindulnak, sőt, sikeresen teljesítik is őket. És igen, ezek az emberek teljesen normálisak, csak nagyon szeretnek futni!

 

süti beállítások módosítása