A nagy visszatérés

Elérkezett az idő, hogy igazából visszatérjek a futópályára - méghozzá egy félmaratonnal.

Nagyon régen írtam utoljára, ennek oka, hogy kisbabát vártam, és a terhesség alatt nem futottam egyáltalán. Rettenetesen hiányzott a mozgás, a végén annak ellenére, hogy nehézkes és lassú voltam, égtem a vágytól, hogy végre jól kihajthassam magamat, nagyon rossz volt hónapokig erős sportterhelés nélkül élni.

A kisfiam, Milcsi (becsületes nevén Milán) március 29-én délelőtt érkezett, gyönyörű és csodálatos kisbaba, fantasztikus érzés az anyukájának lenni. Az első hetek gyorsan elteltek, összeszoktunk, én is gyorsan regenerálódtam, így hamar azon kezdtem gondolkodni, mikor jön már végre el a 6. hét, hogy újrakezdhessem a futást. Mivel rendszeresen jártunk a Margitszigetre sétálni, miközben a férjem futott, így hamar próbálgatni kezdtem magam, bírok-e futni, fáj-e valami. Nos, a szülés utáni 5. héten, egészen pontosan május 2-án már nem fájt, úgyhogy a babakocsiban alvó csemetémet magam előtt tolva óvatosan,  kényelmesen kocogtam 2,5 kilométert. Fantasztikusan éreztem magam közben, és jólesett a fizikai igénybevétel eme formájával ismét találkozni. Szinte döbbenten tapasztaltam, hogy az izmaim emlékeznek a futómozgásra, és jobban megy a dolog, mint reméltem. A levegővétel és a futólépések összehangolásával volt némi problémám, no és arra is figyelnem kellett, hogy a babakocsit is toljam, így a karmunka jelentősen átalakult, egykezessé vált.

Ezen felbuzdulva elkezdtem óvatosan futkorászni, sőt, kitaláltam, hogy benevezek a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 3,5 kilométeres távjára. Volt 2,5 hetem felkészülni a távra, de nem féltem, hogy nem fog menni. Inkább azt találtam viccesnek, hogy ultrával búcsúztam tavaly, az Ultrabalatonon, és most egy 3,5 kilométeres versenyen állok legközelebb rajthoz. A versenyt persze sikeresen teljesítettem, méghozzá Milcsivel a babakocsiban, és örültem, hogy ismét futhatok.

Azóta sem álltam meg, sőt, ismét Gabi, az edzőm segítségét kértem, mert úgy döntöttem, igazi, nagy visszatérés gyanánt a szeptember 9-ei Nike Félmaratont szeretném lefutni - június eleje óta Gabi vezetésével készülök a 21,097 kilométerre. Júniusban 92, júliusban 110, augusztusban pedig 140 kilométert gyűjtöttem be az edzések során. Sokat futok babakocsistul a Margitszigeten, Milcsi szerencsére az esetek többségében jól viseli a futást, játszik vagy alszik a kocsijában, egyúttal látványosságot nyújt a szigeti futóknak.

És hogy a nagy, igazi visszatérésem hogy sikerül, az vasárnap kiderül a félmaratonon. Izgulok!