Már vagy egy fél évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy szeretném kipróbálni a jógát, mégpedig annak a meleg, izzasztó változatát, a Bikram jógát. Aztán valahogy sosem jött össze, hogy elmenjek kipróbálni, először a munka szólt közbe, aztán mikor több szabadidőm lett, inkább a maratoni felkészülésre koncentráltam, és nem akaram egy új mozgásformával sokkolni a testemet.

Október elején aztán egyre jobban motoszkált a fejemben a gondolat, hogy most már azért illene elmennem, és megpróbálkoznom a dologgal. Kinéztem a város két stúdiója közül az egyiket, a Bikram Jóga Központot az Astoriánál, alaposan áttanulmányoztam a honlapjukon található információkat, kinéztem egy reggel 8-kor kezdődő órát, felszerelkeztem matraccal, törölközőkkel, laza és kényelmes ruhákkal, és indulás.

Sejtettem, hogy nem lesz könnyű menet, hiszen egyrészt még életemben nem jógáztam, másrészt pedig a Bikramot 40 fokosra felfűtött teremben kell végezni, méghozzá 90 percig. Ettől függetlenül kíváncsian vártam az órát, sőt, önsanyargató típus lévén sejtettem, hogy élvezni fogom. Már nagyon vágytam egy kiadós izzadásra (korábban rendszeresen infraszaunáztam, és imádtam), meg arra, hogy az egyébként merev és kötött izmaim és ízületeim új impulzusokkal szembesüljenek, és ne mindig futómozgásra, majd futás utáni nyújtásra legyenek kényszerítve.

A jógaoktató konstatálta, hogy új vagyok, kérte, hogy próbáljak meg végig a teremben maradni, igyak sokat, és ha rosszul vagyok, akkor nyugodtan pihenjek, és csak figyeljem a többieket. Kicsit megijedtem, hogy mi lesz ebből, de úgy határoztam, hogy végig szeretném csinálni az összes gyakorlatot, talán van akkora állóképességem, hogy menni fog.

Az óra légzőgyakorlattal kezdődött, majd álló egyensúlygyakorlatokat végeztünk - nem is voltam olyan béna, mint amilyenre számítottam. Persze az első 3 perc után már ömlött rólam a víz, de hát tudtam, hogy ez lesz, igyekeztem inni és néha törölközni, hogy komfortosabban érezzem magam. Végig figyeltem magam a tükörben, hogy helyesen csináljam a gyakorlatot, és mindent megfeszítsek, amit kell. Az álló gyakorlatok után jött egy 2 perces pihenő a földön fekve, ekkor éreztem először, mennyire dobog a szívem, kb. mint egy kiadós sprintelés után szokott. Viszont azt is megállapítottam, hogy az oktató instrukcióinak megfelelően végig sikerült az orromon keresztül megoldani a légzést. A pihenő után jöttek a földön fekve végzett gyakorlatok, amelyek számomra jóval fájdalmasabbnak bizonyultak, mint amire eredetileg fel voltam készülve. Némely póz közben, amikor a comb, a vádli izmai és a térd ízületei nyúltak, sikítani tudtam volna a fájdalomtól, és azt kívántam, bárcsak a maraton 30. kilométerénél lehetnék. De ez a kívánságom nem teljesült, úgyhogy összeszorított foggal csináltam tovább a gyakorlatokat. Aztán meglepődtem, hogy már a záró légzőgyakorlatnál tartunk, és túl vagyunk mind a 26 pózon, amit a Bikram jóga magában foglal. Hihetetlenül gyorsan eltelt a 90 perc, sokkal gyorsabban, mint egy ugyanilyen hosszú futás, ahol szintén magamra és a testemre figyelek. Nagyon tetszett az óra, utána sokkal lazábbnak éreztem a testem, selymes lett a bőröm, kevésbé fájt a derekam, mint szokott, úgyhogy azonnal eldöntöttem, hogy ez nem csak egyalkalmas történet volt számomra, hanem jövök máskor is.

Most már három órán vagyok túl, a második alkalommal már jobban mentek a gyakorlatok, kicsit lazább és hajlékonyabb lettem, azt hiszem. Persze van még hová fejlődnöm, de azt hiszem, hogy a futás mellé kiegészítő mozgásnak, nyújtásnak és lazításnak, na meg méregtelenítésnek tökéletes lesz a Bikram jóga, úgyhogy be is ruháztam egy 10 alkalmas bérletre. Szerintem ezt a mozgást mindenkinek érdemes kipróbálnia!