A combom ugyanis hol fáj, hol nem, ennek függvényében próbálok edzeni a téli, alapozásnak nevezett edzésszakasz keretein belül. Ilyenkor november végétől kb. február végéig szoktak a futók alapozni, vagyis igyekeznek felkészülni a következő futószezonra. Ebben az időszakban a kilométergyűjtés, és a megfelelő állóképesség megszerzése a cél, ezt tervezem én is teljesíteni. Még menne is a dolog, ha nem lenne ez a fránya fájdalom, amelynek okára a mai napig nem tudtam fényt deríteni. Egyszer csak fájni kezdett a bal combom a térdem fölött, és azóta nem nagyon akar elmúlni.

Ha épp nem érzem napközben, hogy fáj, akkor megyek futni, ha meg érzem, hogy fáj, akkor a gyaloglás is kellemetlen, ezért inkább kihagyom a futást. Most épp ez utóbbi szakaszban vagyok, napok óta "fájok", és ez egyre bosszantóbb. Főleg amiatt, hogy nem tudom, miért van ez a fájdalom. De azt hiszem, hamarosan eljutok odáig, hogy nem fog érdekelni, és megyek futni. Maximum előtte jól bekenem magam az extra erős chillis lóbalzsamnak nevezett krémmel (a tégelyen látható magyarázat szerint régen ilyen krémmel kezelték a lovak lábfájdalmát), és akkor a chilli által generált égető érzés elvonja majd a figyelmem a valódi fájdalomról. Ami egyébként lehet, hogy csak fantomfájás, mert hol eltűnik, hol feltűnik.

A futás mellett a jógát sem hagytam abba, úgy döntöttem, hogy hetente egyszer fogok járni, mert így legalább van benne sikerélményem - pl. meg tudok végre féllábon egyensúlyozva állni úgy, hogy a másik lábamat felemelem íjtartásba. És azért is elég a heti egy alkalom, mert így tudok eleget futni ahhoz, hogy elégedett legyek magammal, a jógás napon ugyanis a futás már elég megterhelő lenne. Így viszont megvan a heti méregtelenítő, tisztító izzadás, meg egy jó alapos nyújtás is.

Szóval egyelőre küzdök magammal és a combfájdalommal, de fejben már van pár tervem a jövőre nézve - ha végre rendesen tudok majd futni, meglátjuk, mi lesz ezekből.