A 12 órás futást sikerült kipihennem, és a futócipőmet sem rejtettem el örökre, továbbra is futok. Úgyhogy evidens volt, hogy ott a helyem a K&H olimpiai maraton váltón, ahol a 42,195 km-es távot 6 fős csapatokban lehet teljesíteni. A Kossuth téri versenyen jó hangulat és a rengeteg futó mindig adott, már csak egy csapat kellett.

Milán kollégái körében igen népszerű a futás, úgyhogy erre a versenyre is életre hívták jól bevált csapatukat, az IT Csapásmérőket. És mivel van pár futni szerető katonalány és katonafeleség is a közelükben, gyorsan szerveztek nekünk lányoknak egy csapatot, IT Levesmérők néven. Vicces volt, hogy a csapatból sokan nem ismertük egymást, de a rajt előtt lezavartuk a gyors ismerkedést.

Kértem, hadd lehessek első futó a váltóban, így a váltóbotot és az 1-es rajtszámot megkaparintva 11-kor a tömegben el is indultam a 7 km-em teljesítésére. Próbáltam okosan kezdeni, már sikerült megtanulnom, hogy hogyan nem futom el az elejét, így egy kényelmes 6 perces első kilométer után nekiálltam tempózni. A rakpartot már egész  jól ismerem, ki tudom zárni, hogy hosszú időn keresztül egyenesen kell futni, majd még fordítók is vannak, hogy ugyanott futhassak visszafelé. Így csak arra koncentráltam, hogy menjek szépen előre, minél tempósabban. Az 5. kilométerre sikerült is egész jól bemelegednem, onnan pedig még jobban nyomtam, ahogy a csövön kifért. Végül 39 és fél perc alatt teljesítettem a távot, ami 5:37-es átlagtempót jelent, ezzel összességében elégedett vagyok. Éreztem, hogy lehettem volna gyorsabb is, viszont a bal vádlim az Achillesem fölött eléggé fájt, úgyhogy nem akartam kockáztatni.

A teljesítés után megvártam, míg Milán is befut (ő 2. ember volt a csapatában), aztán a kis tapsoló-szurkoló szerszámainkkal felszerelkezve lementünk a rakpartra, drukkoltunk jó hangosan csattogva a még versenyző futóknak. A csapattársaim kitettek magukért, végül 3 óra 52 perc alatt nyomtuk le a maratont, ami a női csapatok között a 22. helyet jelentette.

Nem volt rossz futás, de rájöttem, hogy az ilyen "sprinttávok" nem fekszenek nekem, a hosszabb távokon valahogy jobban érzem magam. Mindenesetre legközelebb hegyre futok, jövő szombaton ugyanis itt a Kékes Csúcsfutás: 11,6 km csak fölfelé!