Egyelőre nem sikerült "lecsillapodnom" a választott futótávok tekintetében, így ismét nagy fába vágom a fejszémet. Ezúttal azonban nem leszek teljesen egyedül, Milánnal párosban vágunk ugyanis neki az Ultrabalaton 212 kilométeres távjának. Évek óta gondolkodtunk már ezen a versenyen, de eddig még sosem jutottunk el. Most viszont igen. Amikor felvetettem, hogy nevezzünk be, Milán egy percig nem gondolkodott, sőt, azon sem vacilált, hogy ketten vágjunk-e neki a körnek, vagy keressünk inkább még csapattársakat. 

Hogy mi ez a verseny? Az év egyik nagyszabású ultrafutóversenye, amelynek keretében a résztvevők egyedül, illetve csapatban futják körbe a Balatont, vagyis 212 km-t teljesítenek. A menők persze egyéniben nyomják, lesz is köztük jó sok ismerős arc, akikért lehet szorítani. Aki kicsit lájtosabban szeretne futkározni, az indulhat csapatban, 2-10 fős létszámmal. A rajt Tihanyban lesz, és egy kellemes kis köröcske után ide is érkezik célba a mezőny. A csapatoknak 26, az egyénieknek 32 órájuk van a teljesítésre.

Hát, a mi csapatunk 2 főből fog állni. Igyekszünk igazságosan és "házastársiasan" elosztani a távot, ennek értelmében rám kb. 85 km vár majd, míg Milánra a maradék kb. 127. Én két részletben futom majd az adagom,  reggel 6-kor én rajtolok majd, hogy a nagy hőséget elkerüljem, egy kb. 33 km-es etap után átadom a stafétát Milánnak. Ő egyben futja majd a saját részét, majd rám vár az utolsó 50-egynéhány kilométer a célig, éjszaka.Számításaink szerint a szintidőn belül célba is fogunk érkezni.

Még belegondolni is fárasztó, de menni fog, megcsináljuk! A kilométer a lábunkban van, edzettünk elég sokat idén, úgyhogy célba kell érnünk. Ennek érdekében továbbra is Gabi segítségével készülök, aki a hátra lévő alig három hétre igen kemény programot írt elő számomra. De mindent a sikerért!

A rajtlistát nézve igen sokan leszünk, sok egyéni, sok csapat, úgyhogy biztosan jó lesz a hangulat. A Balatont amúgy is szeretem, Siófokon futottam életem első félmaratonját, imádom a Balaton Szupermaratonokat, bringával már körbetekertem, szóval várom már nagyon, hogy ott legyünk, és fussunk - na és persze megkapjuk a célban az érmet.