Januárban mindössze 40 kilométert sikerült futnom mindenféle kényszerpihenő miatt. Először egy jó kis megfázás döntött le a lábamról, mindenhonnan folyt minden, úgyhogy inkább kihagytam a hidegben való jó kis esti futásokat, míg sikerült kikúrálnom magam.

Aztán pedig egy önkéntes döntés miatt vállaltam a pihenést: átestem egy lézeres szemműtéten, hogy sasszemű lehessek ismét, és ne kelljen soha többé kontaklencsével bajlódnom. Emiatt már két hete nem futok, ugyanis a műtét után egy hétig nem lehet sportolni a szem gyógyulása miatt, aztán pedig közbejött egy kis komplikáció, úgyhogy még további időre van szükségem a gyógyuláshoz. A tervek szerint azonban hétvégén már újra futok majd.

Az újrakezdés előtti első lépés egy új futócipő beszerzése lesz, ugyanis a régi kedvenc cipőm már eléggé elhasználódott. Mint kiderült, 99 százalék, hogy ez a cipő okozta a fantomfájdalmakat a combomban, ugyanis, ha másik cipőben futottam, utána nem fájt, ha viszont felvettem az ominózus csukát, már két futás után visszatértek a fájdalmak. Úgyhogy ideje szegénykét nyugdíjazni. Kidobni nem fogom, mert szaladgálós cipőnek még jó lesz, de futni már nem szabad benne. Két évet töltöttünk el együtt, kb. 1500 kilométert futottam benne, nagyon szerettem, életem legjobb cipője volt. Sajnos az a modell már nem kapható, így most egy újfajta cipőt, a tervek szerint egy Nike Lunarglide 3-at vásárolok, ha lenne belőle a képen látható lila a boltban, nagyon boldog lennék!