"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut

Zenék a(z) (futó)életemből

Az esetek többségében zenével a fülemben futok. Egyrészt, mert szeretem a zenét, másrészt pedig "doppingol", erőt ad, eltereli a figyelmem, társaságot nyújt, plusz programot ad a zenehallgatás a futás mellett. Az elmúlt években számtalan kedvenc zeném lett futáshoz, amiket bármikor, és egymás után akár megszámlálhatatlan alkalommal meg tudok hallgatni. Mindegyik daltól kaptam valamit, mindegyik dalhoz fűződik valami emlékem, ami azonnal előjön, ha meghallom a számot. Most ezeket szeretném megosztani.

Linkin Park
Futózenéim non plus ultrája. Mindig ott van minden albumuk az mp3 lejátszón, mert ha mélyponton vagyok, elegem van, fáradok, akkor elég benyomnom valamelyik számukat, és megindulok, mint a gép. Nem tudom, hogy csinálja Chaster Bennington, az énekes, de a hangjától olyan erő költözik a testembe, mint egyetlen energiagéltől sem. Kíváncsi leszek, élőben milyenek, novemberben Bécsben megnézem (és végigugrálom) a koncertjüket.
UPDATE: Iszonyatosanelképesztőenzseniálisanjók, imádtam a koncertet, mennék naponta, ha lehetne, soha nem unnám meg!

Ha külön kellene számokat kiemelnem tőlük, nagy kedvencem a Castle of Glass, valamiféle módosult tudatállapotot képes nálam okozni. És a klipje is üt, talán azért, mert igen szoros kapcsolatom van egy katonával.

Linkin Park x Steve Aoki: A Light That Never Comes

A tavalyi frankfurti maratonról hazafelé hallottam először a kocsiban. Aztán ez lett a sárvári éjszaka dala nálam, amikor a tök sötétben tizeniksz órányi futás után már a napfelkeltét vártam, ami úgy tűnt, soha nem akar eljönni. 

OneRepublic - Counting Stars

Egész télen ezt a számot hallgattam a sötét, hideg futásaimon, ez volt az UB-ra spanolós zeném, mikor ezt meghallottam, elképzeltem, hogy valahol a Balaton partján futok, majd azt is, ahogy befutok az elém kifeszített célszalagomat "átszakítva". Talán azért sem tudtam teljesen katartikus élményként megélni az Ultrabalatont, mert ez a hónapokon át a fejemben érlelgetett kép, amire támaszkodtam, ami erőt adott, végül nem valósulhatott meg teljes egészében, csak befutás volt, a szalagomat csak később sikerült előkeríteni a célban.

Armin van Buuren - Save My Night

Van pár tüctüc szám, amit szeretek, ez is olyan. A sárvári nagy éjszakai feltámadásom zenéje, amikor a kellemes hányás után magamhoz tértem, és végre elkezdtem futni, mentem, mint a gép előre. Az éjszaka a barátom. 

Barthezz - On The Move

Középiskolás éveimet juttatja eszembe, akkor tomboltunk erre a zenére. Szigorúan a 8 perces verziót hallgatom futás közben.  

Bastille - Of The Night

Régi, mégis új zene, nekem ez az idei Ultrabalaton dala. Az a kép ugrik be róla, hogy a tűző napsütésben tempózom felfelé a dombra valahol a Káli-medencében, jól vagyok, élvezem a futást, és tudom, hogy célba fogok érni.

Hien - Blue Sky

A rádióban hallottam, megtetszett és felkerült a lejátszómra. A székesfehérvári 12 óráson hallgattam is, és valahogy a refrén segítségével elhittem, hogy amiért odamentem, azt meg is tudom csinálni. És azóta valahogy mindig mindent elhiszek.

Sum 41- Noots

A "gyorsanfutós" zeném. Ha edzésen vagy versenyen magamhoz képest tempósan akarok futni, akkor ezt nyomom be. Garantált az 5 perces vagy gyorsabb tempó!

H-Blockx - Countdown To Insanity

Bár ez a Red Bull Air Race hivatalos zenéje, nálam mégis az ultrafutás zenéje lett. Mert az ultrások mind őrültek. :)

Ideiglenes futótársam: Suunto Ambit 2

A Suunto futóórák forgalmazójának, az Amer Sportsnak, és Tettamanti Gábornak köszönhetően lehetőségem volt kipróbálni, tesztelni egy Suunto Ambit 2-es órát. Ez a szépséges feketeség több mint egy hónapig velem volt minden edzésemen és életem nagy versenyén, az Ultrabalatonon is.

suunto3.jpgElőrebocsátom, hogy ez az írás nem egy profi teszt lesz, inkább egy szubjektív vélemény arról, hogy én személy szerint milyennek találtam az órát, és hogyan boldogultam vele. Ennek az az oka, hogy az óra annyi mindent tud, és olyan sok sportág edzései során használható, hogy kb. egy évembe tellett volna, hogy minden képességét és lehetőségét ki tudjam próbálni. Én pedig inkább csak futottam vele.

Az órához tartozik egy pulzusmérő pánt, és egy adatkábel, ami egyben töltő is, mindezt egy helyes és dizájnos dobozba rejtette a gyártó, valamint egy kis használati utasítás, ami segít, hogy mit hová dugdossunk az órán és a számítógépen. A Suuntonál már alap, hogy az órák GPS vevővel vannak ellátva, hiszen ez segít a távolság megtételének jelzésében.

Az első használat előtt regisztráltam a Movescount.com oldalra, amely a Suunto órák hivatalos oldala, itt felhasználónévvel és jelszóval lehet saját profilt létrehozni, ahová aztán az óra automatikusan feltölti az elvégzett edzéseket, és ahol aztán ki lehet elemezni azokat. Ezen a felületen lehet módosítani az óra mindenféle beállításait is, mit mérjen, mit ne mérjen, mit mutasson a kijelzője, és mit ne, valamint a személyes adatokat (testsúly, magasság, pulzustartományok) is itt kell megadni, hogy aztán ezekből is tudjon számolni a karra csatolható „számítógép”.

Az első és számomra legfontosabb dolog az volt, az óra akkumulátora minél tovább bírja, ezt előzetesen jeleztem is Gábornak, amikor a tesztelendő óra „kilétét” igyekeztünk egyeztetni. Szerettem volna ugyanis, ha magammal tudom vinni az Ultrabalatonra, és velem együtt az óra is körbe tud érni, azaz kibírja a 32 órás szintidőt és a 212 kilométert anélkül, hogy tölteni kellene. A Suunto Ambit 2 képes erre, beállításainak köszönhetően ugyanis módosítható az üzemideje. Változtatható a GPS vétel gyakorisága 1 és 10 másodpercenkénti méréssel, valamint a GPS vétel pontossága. Tökéletes pontosság esetén 16 órát bír a Suunto, jó vétel esetén 24 órát, elégséges vétel esetén 50 órát, ha pedig kikapcsoljuk a GPS-t, akkor 150 órán át is megy egy töltéssel az óra. Az Ultrabalaton esetében, hogy biztosra menjek, az 1 percenkénti GPS vételt és az „OK” beállítást választottam, hogy biztosan kibírja az óra a 32 órát. Nem is volt vele probléma, a célba éréskor 60 %-on állt az aksija úgy, hogy pénteken töltöttem, szombat reggel 8-tól vasárnap délután 2-ig folyamatosan működésben volt, szóval ezen a téren jól vizsgázott. Természetesen a beállítások miatt nem mért teljesen pontosan, 212 kilométeren 6 kilométert lecsalt, de mivel nem szögegyenes útvonalon haladtam, hanem volt jónéhány kanyar, amit a percenkénti vétel miatt „nem vettem” be, ez így természetes. Menet közben nem volt zavaró a mérés pontatlansága, az volt számomra a lényeg, hogy a pillanatnyi tempómat nagyjából láthassam az első 100 kilométeren (akkor még fontos volt), illetve rajt óta eltelt időt is figyelemmel tudjam követni. Pulzusmérőt direkt nem vittem magammal a versenyre, mert egyébként anélkül szoktam futni, és emiatt a pulzusértékeimet nem ismerem, inkább a testem jelzéseire szoktam figyelni.

suunto1.jpg

suunto2.jpg

Az Ultrabalaton előtt és után végzett edzéseimen a teljesen pontos GPS beállításokat alkalmaztam. Az óra gyorsan, szinte pillanatok alatt megtalálta a jelet, és még abban az utcában is tökéletesen vette, ahol a Nike órám képtelen rá – ennek kifejezetten örültem, mert végre az órámon is a pontos távot láthattam, nem pedig 3-400 méterrel rövidebbet a valóságnál (ami miatt mindig torzul a tempó is).

A pulzusmérőt az Ultrabalaton kivételével rendszeresen használtam, érdekes volt látni, hogy milyen tempóhoz milyen pulzusértékek társulnak az esetemben. A tesztidőszak alatt általában elég meleg volt, ezért a pulzusom magasabb volt, mint amire számítottam volna, de ettől nem estem kétségbe.

Terepre sajnos nem jutottam el az órával (amúgy is elég ritkán futok terepen), így ezt a feladatot a férjemre, Milánra bíztam, aki örömmel futtatta meg az órát a Margitszigetnél kicsit magasabban fekvő helyeken. Terepfutás üzemmód esetén az óra kijelzőjén a tempó, a megtett táv, a pillanatnyi sebesség mellett látható az addig megtett szint is, egy kis grafikonon jelzi, hogy épp hol jár az ember. A sűrűbb, erdős részeken is jó volt az óra GPS vétele, így végig tudta követni a teljes útvonalat.

Az egyik jópofa funkciója az órának, hogy az edzés végén kiírja, hogy az adott edzés szerinte milyen hosszú regenerációt igényel – kíváncsi lettem volna, hogy az Ultrabalaton után milyen pihenőt javasolt volna nekem, de valamiért ebben az esetben nem írta ki a pihenőidő hosszát, valószínűleg a pulzusmérő kellett volna hozzá, hogy a szívverés alapján tudjon kalkulálni.

suunto4.jpg

Az óra egyébként rendkívül könnyű, jól viselhető, kényelmes, nem tört és nem dörzsölte ki a kezemet. A pulzuspánttal szintén nem volt problémám, sikerült megfelelően méretre állítani, a top alatt nem szorított, nem mozgott el és nem dörzsölt ki.

Sajnos az óra rengeteg funkcióját nem sikerült kipróbálnom, mert az Ultrabalaton előtt és után főként rövid és laza távokat futottam a regeneráció érdekében. Pedig az óra nagyon sok mindent tud, képes végignavigálni előre rögzített útvonalon, ki tudja számítani az edzések és az adott futás alapján a maratoni célba érkezés várható idejét a versenyen, képes versenyeztetni egy virtuális edzéstárssal is. Emellett lehet vele úszni, bringázni, túrázni, síelni, triatlonozni és teremben edzeni.

Személy szerint nekem nagyon tetszett ez az óra, valószínűnek tartom, hogy ha a mostani órám felmondja a szolgálatot, akkor a következő egy Suunto lesz. Aki profi, megbízható órára vágyik, ami még dizájnosan is néz ki, annak szívből ajánlom a Suunto Ambit 2-t.

Bővebb leírás és használati útmutató a funkciót megismeréséhez itt található: http://www.suuntoorak.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=358&Itemid=420