Néha úgy érzem, nem biztos, hogy jó döntés volt belevágni a maratoni felkészülésbe, aztán mégis meggyőzöm magam arról, hogy ez jó nekem!

Íme, 10 ok, amiért maratont akarok futni (és nem csak akarok, hanem fogok is)!

1. Minden ember, aki futócipőt húz, és rákattan a futásra, életében legalább egyszer szeretné teljesíteni a maratoni távot, ezzel pedig egy több milliós, ám mégis szűk klubhoz csatlakozni. Én is szeretnék ezek közé az emberek közé tartozni.

2. Az eredeti marathóni futás 2500. évfordulóján (tudjátok, ie. 490-ben marathóni csata, a görög futár szalad 42 km-t, elmondja, hogy győztek, majd összeesik és meghal) vétek lenne kihagyni egy maratoni futóversenyt. Nehogy már én ne legyek ott! Emellett idén 25. szülinapját ünnepli a Budapest Maraton, úgyhogy ott a helyem a dupla-szülinapos mezőnyben.

3. Nem szeretném, hogy a leendő gyermekem puhánynak gondolja az anyját. Ha már a leendő édesapa ultrafutó, aki bárhol és bármikor képes többet futni egy maratonnál, nehogy már anya csak egy félmaratoni teljesítést tudjon felmutatni! A gyerek igenis legyen büszke rám is, ne csak az apjára. :)

4. Szeretem az emberek szemében látni, hogy egyszerre néznek őrültnek, és egyszerre ismerik el a teljesítményem, miszerint képes vagyok (vagyis majd csak leszek, remélhetőleg) lefutni több mint 42 kilométert egyhuzamban. Főleg akkor, amikor kiderül, hogy mindössze két hónap alatt készülök fel a teljesítésre.

5. Szeretnék végre egy olyan futóversenyen részt venni, ahol a teljesítésért egy csudaszép érmet kapok, amibe bele tudom gravíroztatni a nevem, az eredményem - és aztán betehetem a többi 150 érem közé a vitrinbe, amelyeket nem én szereztem. Na jó, egy érmem már van, de az nem egy maraton teljesítése után járt.

6. Szeretek legálisan, mindenféle lelkifurdalás nélkül marcipánt enni - ez a finomság ugyanis szénhidráttartalma miatt remek frissítőnek és energiapótlónak bizonyult számomra. Segíti a futást, illetve a segítségével megtett kilométerek alatt le is dolgozható.

7. Szeretem érezni, hogy kemény vagyok, van akaraterőm, és mindent megteszek azért, hogy a kitűzött célomat el is érjem. Erre gondolok akkor, amikor éppen lustább vagyok a kelleténél, vagy nem esik jól nekivágni a harmadik szigetkörnek.

8. Nagyon sok szép futóruhám van, amiket egyre gyakrabban viselhetek, és van  indokom arra, miért van szükségem egy huszadik új futómezre is. És el kell koptatnom a meglévő futócipőmet valahogy, hogy aztán vehessek egy még szebbet.

9. Ismét, újra és újra meggyőzödöm arról, hogy a futás a legjobb alakformáló. A maratoni felkészülés alatt beindult a hőn áhított fogyás, mennek le a zsírpárnák az összes problémás helyről,  a narancsbőröm gyakorlatilag eltűnt, és egyre jobban érzem magam a bőrömben!

10. Szeretnék szeptember 26-án délután 14 óra 30 perc körül átfutni az 56-osok terén felállított célkapun az akkor már férjemmel kézen fogva, hallani, ahogy a szpíker bemondja a nevünket, majd az éremmel a nyakunkban konstatálni, hogy sikerült, megcsináltam! Aztán jöhetnek a könnyek is.

+1. A maraton teljesítése utáni napon szeretnék terpeszben járva közlekedni, aztán mindenkinek széles vigyorral elújságolni, hogy "nyomorékságom" oka: lefutottam a maratont!