A taoista tanok szerint nem a cél a fontos, hanem maga az út, amit a célig az ember megtesz. Ugyan nem vagyok egy nagy filozófus, de én most utam végéhez közeledem: vasárnap, szeptember 26-án remélhetőleg elérem a célom, és beérek a 25. SPAR Budapest Maraton céljába. Hat nap van hátra, majd pedig az a 42,195 kilométer, amire az elmúlt három hónapban készültem.

Visszagondolva az eltelt időre, sokmindent máshogy csinálnék, de úgy érzem, hogy lehetőségemhez mérten mindent megtettem azért, hogy az utam jól alakuljon, élvezzem a futást, és bizakodóan vághassak neki a versenynek. Utamon nem voltam egyedül, és ezért nagyon hálás vagyok Milánnak, hogy mellettem állt, segített, támogatott, na és hogy mindvégig hitt bennem, még akkor is, amikor én már nem bíztam magamban.

Az elmúlt három hétben elég sok kilométert gyűjtöttem, élveztem a futást, jólesett, gyorsultam, és szereztem egy kis önbizalmat az előttem álló versenyre. Na és sikereimen felbuzdulva elkezdtem tervezgetni a futó-jövőmet - persze mindezt csak akkor véglegesítem, ha a maraton megvolt, és utána nem akarom azonnal kidobálni az összes futócuccomat az ablakon.

A vasárnapig rám váró napokra vannak még teendőim, de ezek legtöbbje nem maga a futás, hanem egyéb készülődés: 

- Rajtszám- és rajtcsomagfelvétel: a BSI nevezési irodájában fel kell venni a névre szóló rajtszámainkat, az időmérő chipeket, illetve a nevezéshez járó technikai pólót

- Futóruha kiválasztása: ezzel már megvagyok, a cipő, zokni, sapka adott, a póló és a nadrág volt kérdés egészen addig a pillanatig, míg a külföldről hazaérkező férjem elő nem húzott a táskájából egy komplett futófelszerelést, a képen látható Army Strong póló (az amerikai katonáknak gyártott futócucc) és Livestrong nadrág formájában. A ruházatot természetesen már teszteltem, mert versenyen új ruhát és cipőt nem viselünk, nehogy dörzsöljön, szúrjon, zavarjon stb.
Ja, a szerkóhoz a használati utasítás is tartozott. Milántól: "hogy tudd, hová tartozol, és erős legyél", valamint a pólón lévő címkén: "Wear it with pride", azaz viseld büszkén. Így lesz!

- Ismerkedés az útvonallal és a frissítőállomásokkal: fejben helyre kell tenni a dolgokat, merre futunk, hol lesznek a frissítőállomások, kilométertáblák, hogy tudjam, merre megyünk, mi után mi jön, hol lesz a vége. A térkép itt látható, erre fogunk futkározni fel s alá Budapesten. Azt hiszem, egy ideig nem lesz majd kedvem utána kimenni a rakpartokra...

- Táplálkozás: ezen a héten különösen oda kell figyelni a kajálásra, és a vitaminbevitelre, hogy a szervezetem megfelelően fel tudjon készülni a terhelésre, ami majd éri. Nem megfelelő étkezéssel akár az egészet el is bukhatom, ha a szervezetem kimerül, és nem tud miből energiát nyerni. Úgyhogy a héten csupa vitamindús és tápláló finomsággal fogom magam tömni.

- Folyadékfogyasztás: amúgy is elég sokat iszom, a napi 3-4 liter simán megvan, de most erre is fokozottan oda kell figyelnem, nehogy kiszáradjak. A versenyen is rendszeresen innom kell majd, még mielőtt szomjúságot érzek.

- Frissítők beszerzése: egy-két energiagélt, csokis müzlit és marcipánt kell vásárolnom, amiket vihetünk magunkkal a versenyre, hogy ha szükséges, legyen miből pótolni az elveszett energiát.

- Pihenés: nem vagyok egy nagy partiarc, de ezen a héten örömmel fogok korán lefeküdni, és lehetőség szerint sokáig is fogok aludni, a fáradtság ugyanis nem barátja a maratonistáknak, érdemes kipihenten nekivágni a távnak.

És ha mindezekre odafigyelek, fejben is koncentrálok - márpedig miért ne koncentrálnék, hiszen ha nagyon akarok valamit, azt úgyis elérem - akkor nem lehet gond. Persze tudom, hogy fájni fog, de erre nem szabad gondolnom, inkább igyekszem majd minden métert kiélvezni.

Remélem, hogy jó sok szurkoló lesz majd az útvonalon, a célba érkezés pedig biztosan fantasztikus érzés lesz - talán egy-két könycseppet is elmorzsolok majd.

Aki teheti, jöjjön drukkolni vasárnap - persze ne csak nekem, hanem minden futónak, mert szurkolóként is hatalmas élmény részese lenni egy maratonnak, én már próbáltam, most vár a másik oldal!