A maraton utáni hetet hosszúra nyúlt pihenéssel töltöttem, konkrétan produkáltam egy nullkilométeres hetet, amit már igencsak régen sikerült. De most az egyszer nem bántam, úgy érzem, hogy az izmaim és az ízületeim így tudták tökéletesen kipihenni magukat az őket ért extrém terhelés után. Végülis az elmúlt hónapok 25-40 kilométeres összteljesítményei után nyomtam egy 130-as, egy 165-ös és egy 213-as hónapot. Három hónap alatt többet futottam, mint tavaly összesen - persze akkor nem is akartam maratont futni.

Az egyhetes pihenő után tegnap ismét felkerekedtem, és kislattyogtam a Margitszigetre, most már jogosan és büszkén viselve a maraton rajtcsomagjában kapott technikai pólót. Egy laza, kellemes visszatérő futást terveztem cipőteszteléssel összekötve: egyszer már futottam a Nike Lunarglide nevű cipőjében a maraton előtt, de szerettem volna még legalább egyszer kipróbálni, mielőtt veszek magamnak egy ilyen csukát. Kértem hát a cipőtesztes srácoktól egyet, szép neonzöld-szürkét kaptam, mert 43-as cipőt hordok, a pink nőiből meg ekkora csónak már nincsen. Két kört mentem benne, azaz 10,7 km,-t . Nagyon kellemesen esett a futás, és épphogy 6 percen kívüli tempóban haladtam, a "gyorsaságomból" és az erőnlétemből az egy hét kihagyás alatt szerencsére nem sokat sikerült vesztenem. (Korábban az edzéseim rendszertelensége és gyenge minősége miatt egy hét alatt iszonyúan vissza tudtam esni, de ezt már többé nem hagyom.)

A cipő iszonyú kényelmes, nagyon könnyű, és úgy éreztem most is, mintha repülnék benne, és valahogy nagyobbakat is léptem, mint máskor. Azt hiszem, hamarosan beruházok egy ilyenbe, lassacskán úgyis kénytelen leszek nyugdíjba küldeni a drága Adidas Adistaromat, amely életem legjobb futócipőjének bizonyult, de már csak 2-300 kilométert bír majd ki. Hogy miért? Mert a futócipők általában 1300-1500 kilométerre vannak tervezve, és ha ennél többet fut benne az ember, akkor deformálódhat a talp, megszűnhet a csillapítás. Utcára, sétálni, tornázni utána is fel lehet venni, de futni már nem érdemes benne.

Megvan a következő célom és a következő versenyem is. Október 17-én, vasárnap indulok a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 10 kilométeres távján, itt a cél az 1 órán belüli teljesítés. Ennél nagyobb, és hosszabb távú célom viszont az, hogy novemberben a Balaton Félmaratonon végre 2 órán belüli idővel fussam a félmaratont, és erre remek felkészülési lehetőség a 10 kilométer.És különben is, szeretem a versenyek hangulatát.