"It's your battle to be fought..."

Haanchee fut

Apró örömök

Két nap nyűglődés után apró örömökben "részesültem": névre szóló rajtszám és egyéni csúcsok.

Apró örömök Két napig mellőztem a futást, inkább nyűglődtem magamban, hogy aztán kicsit megtáltosodjam. Átvettem a Nike Félmaraton rajtszámát, méghozzá névre szóló rajtszámát, ezzel fogok száguldozni. Aki vasárnap délelőtt 10 és 12 óra között Budapest belvárosában jár, és találkozik a várhatóan tízezer őrülttel, akik félmaratont futnak, legyen szíves szurkolni - nem csak nekem lehet névre szólóan, hanem a többieknek is, úgyhogy hajrá! Nagyon jólesik ám a biztatás mindenkinek, nem szégyen kurjongatni a futóknak! Persze csakis kedves, ösztönző szavakat!

A kis kihagyás után újult erővel vágtam neki a mai edzésnek, és szuper volt! A lehűlés miatt sokkal jobban esett futni, mint az eddigi hőségben, ez jelentősen gyorsított a tempómon: egyéni csúcsot futottam 16 kilométeren (azaz 3 db Margitsziget körön) úgy, hogy ennek az első 10,7 kilométere 2010-es szezoncsúcs volt számomra. Ha vasárnap így menne a félmaraton is, hát akkor nagyon boldog lennék!

Vége van a nyárnak...

Itt a szeptember, és ezt nem csak a naptárra nézve, hanem az ablakon kikukkantva is erősen látható. Végre normális futóidő! És már csak 25 nap a maratonig!

Egyrészt örülök neki, hogy vége a futásaimat rendkívül megkeserítő és megnehezítő hőségnek, másrészt viszont sajnálom, hogy elmúlt a nyár, és ilyen hirtelen lett ennyire hideg. Az esőt pedig pláne nem díjazom, mert a hideg, esős és szeles időben igencsak nem akaródzik kimerészkedni a szabadba, ha már egyszer bőrig ázva hazaértem. Ha viszont nem szakad az eső, akkor igencsak kellemes körülményeket teremtettek az égiek a futásaimhoz, ilyenkor tudok gyorsulni, lazulni, nem száradok ki olyan könnyen, és valahogy összességében jobban is érzem magam közben.

Az augusztust egész szép eredménnyel zártam -  persze ezt is csak magamhoz képest lehet értékelni, de sikerült überelnem a júliusi kilométermennyiségemet. Voltak nyögvenyelős, borzalmas edzéseim, és akadt pár kellemes, jóleső futásom is, sőt, kipróbáltam a zenehallgatás nélküli futást - érdekes módon ezek  is egész jól sikerültek.

Voltak napok, amikor kimaradt egy-egy edzés az esküvőszervezés, majd maga az esküvő miatt -  de hát milyen lett volna már, ha a menyasszony úgy járul az anyakönyvvezető és leendő hites ura elé, hogy izomláz miatt robotként mozog?

A szervezetem eddig egészen jól tolerálja az extra terhelést, aminek kiteszem, hiszen jócskán többet edzem, mint bármikor eddigi életem során - még kicsit több mint három hetet kell kibírnia ebben a formában (vagy ennél kicsit jobb formában), és én már boldog leszek!

Összesen 165,75 kilométert tettem a lábaimba, méghozzá 12 edzésből. A legrövidebb futás 5 kilométer volt, a leghosszabb 21,4 - hát sajnos a 30 kilométeres hosszú futás még mindig nem jött össze, pedig tervbe volt véve...

2010-es összesítésben 590 kilométernél járok, év végére akár lehet belőlem ezredes is (vagyis 1000 kilométert gyűjtő futó)! Ennek egyedül az szabhat gátat, ha a maraton annyira kikészít, hogy soha többé nem akarok utána futócipőt látni, felhúzni meg pláne nem! De bízom benne, hogy ez nem így lesz, annak ellenére, hogy tudom, ez a maraton nekem nagyon fájni fog - így jár az, aki elhamarkodottan vág bele számára ismeretlen dolgokba úgy, hogy azokra igazából nincs felkészülve testileg, sőt, lelkileg sem igazán. Meglátjuk.

26 nap választ el életem eddigi legnagyobb futásától, és próbálom nem teljesen összecsinálni magamat előtte. Hétvégén lefutom a Nike Félmaratont több ezer ember társaságában. Nincsenek túlzott elvárásaim, az egyéni csúcsdöntésről már lemondtam, ha az eddigi legjobb időmet meg tudnám közelíteni, azzal már nagyon boldog lennék. A célom a célba érkezés - mi más?, illetve az érem begyűjtése. Aztán indul a visszaszámlálás a maratonig!