El kéne végre indulnom.
Ennem kéne.
Nincs kedvem.
Nem vagyok éhes.
Mégis enni kéne valamit.
De mit?
Oké, pár falat megvolt.
Szomjas vagyok, vizet.
Ujjas vagy ujjatlan?
Ujjatlan.
Ujjas.
Most akkor melyik?
Ujjas.
Cipőhúzás.
Afene, a chip, cipő le, betét ki, chip be, betét vissza, cipő fel.

(Kilépek a kapun, futni kezdek.)

De nincs kedvem ehhez.
Már most dög meleg van.
Miért nem az ujjatlant vettem fel?
Szomjas vagyok.
Megyek a szigetre, ott legalább van kút.
Megy a fene a szigetre, dehogy körözök ott annyit.
Szomjan fogok halni.
Miért nem mentem mégis a szigetre?
Még csak 1,5 km-t futottam, hogy lesz ebből 30?
Haza akarok menni.
Most azonnal hazamegyek.
Nesze neked, "jófutóakaroklenni".
Nem megyek haza, nem vagyok puding.
De puding vagyok, de azért a Lánchídig elfutok, majd onnan visszafordulok.
Na jó, megyek tovább, ha már eddig eljöttem.
De hol van itt egy kút?
Rohadt messze van az a Lágymányosi-híd.
Jé, mások is futnak.
Na ennek hiába köszöntem...
Még egy futó.
Ez jó fej, intett.
És volt kulacsa.
Szomjas vagyok.
Ó, máris itt a Lágymányosi?
Be kéne mennem a ZP-be, hátha adnak egy pohár vizet.
Biztos nincs nyitva vasárnap délelőtt.
Be kellett volna mennem, voltak bent emberek.
Ó, egy kis hűsítő dunai szél a hídon!
De megnőttek a bokrok itt a HÉV mellett, mióta nem jártam itt.
A szembe futó csaj hű de elszántan kezdte tolni. 
Jól van, csak toljad, én döcögök, ahogy eddig, még mindig van egy félmarcsim hátra.
Egyáltalán normális vagyok én?
Nem teljesen.
Végre, már csak egy híd az Erzsébetig, ott van kút, ihatok.
Nem is vagyok szomjas.
Annyira.
Vííííííz, végre.
Na, most már nem olyan rossz.
Csak lötyög a hasamban.
Majd csak felszívódik.
Ó, már csak 18 km van hátra!
Nem hiszem el, hogy az út közepén kell beszélgetni biciklistül, hogy senki más ne férjen el.
De cuki kisbaba!
Az enyém még cukibb.
Miért nem vagyok otthon vele???
Ennyi szabadság jár!
Tessék rendesen futni!
Biztos szép lesz a Parlament, ha egyszer elkészül.
Zebra, piros, végre egy kis pihenő.
Most kéne hazamennem gyorsan.
Még mindig van 15.
Neeem akarok még három szigetkört.
Segítség!
Jöhetne valami ismerős.
Meleg van.
Nem vagyok normális.
A normális ember ilyenkor strandra megy.
Biztos tele a Palatinus.
Csúszdázni kéne egy jót.

(És akkor végre szembejön egy ismerős arc.)

Ahh, egy sorstárs.
Hogyne jöhetnél velem!
Beszélgetve szenvedni sokkal jobb, mint egyedül. :)

(Beszélgetünk, és futunk. És szenvedünk.)

Szomjas vagyok.
Nagyon szomjas vagyok.
Haza akarok menni.
Unom.
Hogy a fenébe tudok én ultrát futni?
Szánalmas vagyok.
Csak a szám nagy.
Utálom ezt a "hegyet".
Még két kör.

(Még mindig futunk.)

Nem tudok gyorsabban futni.
Nem is akarok gyorsabban futni.
Ha akarnék sem tudnék gyorsabban futni.
Meg akarok állni.
Ultrafutó? Én? Soha!
Dinnyét akarok, és hideg narancsos sört (szigorúan alkoholmenteset!).
Hogy a fenébe tud az a srác mindig ilyen gyorsan futni?
Nem normális!
Ja, hogy én sem vagyok az?
Már megint ez a nyomorult "hegy".
Már csak egy kör, az is csak a Palatinusig.
Strandra akarok menni.
Na jó, inkább haza akarok menni.
Végre itt a Pala, mindjárt vége.

(Futótársam ösztönöz, húzzuk meg a végét.)

Hogy én fussak gyorsabban?
Nem vagyok én őrült!
Én mondtam, hogy nem futok gyorsabban!
Utolsó frissítés.
Utolsó "hegymenet".
Éljen a Margit-híd.
Mindjárt otthon vagyok.
Végre.

(Megállok, belépek az ajtón.)

Vizet, dinnyét, sört, most!
Miért nincs itthon sör???

(És megcsináltam a 30 km-es edzést.)