Nemrég hozzám is eljutott a bloggerek vándordíja, a Liebster Award, amit a bloggerek egymásnak, saját kedvenc, elismerésre érdemes íróinak adnak, méghozzá két helyről is, ketten is úgy gondolták, hogy megérdemlem ezt a virtuális elismerést. Az egyiket Klaudiától, a Fuss2014ben2014km-t bloggerétől kaptam, a másikat pedig Nóritól, aki a Gyerünk, Anyukám! mozgalom/közösség/Facebook oldal alapítója. Nagyon köszönöm nekik!

A díjat pedig tovább szeretném adni az EgyensúlyOM! blog csapatának, Annának, Zolinak és Vandának, mert szerintem megérdemlik! :)

Az én kérdéseim az EgyensúlyOM! csapatához!

Mi a célotok a bloggal, miért tartjátok fontosnak, hogy segítsetek másoknak az életmódváltásban, az egyensúly megtalálásában?

Mit tartotok a legnagyobb sikereteknek?

Ti hogyan találtátok meg a saját egyensúlyotokat?

Köszönöm, és gratulálok Nektek!

Klaudia és Nóri is feltettek nekem kérdéseket, amiket most megválaszolnék.
Ezeket a kérdéseket Klaudiától kaptam.

1. Mire tanított/tanít a futás?

Rengeteg dologra: önismeretre, önfegyelemre, kitartásra, a saját magamba vetett hitre, bátorságra, küzdelemre. Arra, hogy soha ne adjam fel, és hogy mindig küzdjek az álmaimért, mert igenis elérhetem őket, ha megdolgozom értük. Erről írtam egyszer már egy bejegyzést, azt hiszem, most is hasonlóan tudnám ezt összefoglalni.

2. Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?

Azt, hogy elsőre sikerült végigmennem, célba érnem az Ultrabalatonon. 

3. Mi segít át egy-egy holtponton?

Legtöbbször a zene, mert szinte mindig hallgatom. Versenyeken sokszor segítjük egymást a futótársakkal, az együttfutás mindig segít, de egy szurkolótól jött biztatás, mosoly, vagy akár egy jókor megejtett frissítés is át tud lendíteni. Anyaként a kisfiamra való gondolás néha segít, néha pedig még mélyebbre taszít a gödörben, úgyhogy ez lutri. :)

Ezek a kérdések pedig Nóritól jöttek.

1. Hogyan lettél ultrafutó? Ezt az ember egy nap elhatározza vagy észrevétlenül beszippantja a dolog?

Nem nevezném magam ultrafutónak, inkább csak egy futó vagyok, aki ultrázik. Engem észrevétlenül szippantott be a dolog. A férjemet kísértem el 2010-ben Sárvárra, a kultikus 24 órás versenyre, és az ottani hangulat annyira magával ragadott, és annyira megérintett az ottani szellemiség, hogy azt mondtam, egy év múlva én is itt fogok futni. Egy év múlva pedig valóban ott voltam, és lefutottam az első 12 órás versenyemet. Utána futottunk egy Ultrabalatont párban, majd terhes lettem, és amikor "visszatértem", valahogy egyértelmű volt, hogy ultrázni szeretnék, beszippantott. Egyébként ehhez az is hozzájárul, hogy az ultrások olyanok, mint egy nagy család, mindenki ismer szinte mindenkit, baráti a hangulat, segítjük egymást, jó viszonyban vagyunk, szóval ez a közösség is hozzájárult a választásomhoz.

2. A bakancslistádon milyen itthoni vagy külföldi verseny szerepel?

Két álommaratonom van, ahová szeretnék eljutni, az egyik a Róma Maraton, a másik a Nizza-Cannes maraton. És valahol nagyon mélyen benne van a fejemben a Spartathlon is, ami az ultra egyik csúcsa, de arra még adok magamnak 15 évet, hogy elindulok-e.

3. Hogyan oldod meg az edzéseket gyerekkel és ugyancsak futó férjjel?

Míg itthon voltam Milcsivel, addig délután jártam futni, mikor a férjem hazaért a munkából és az ő edzéséről, az volt a kikapcsolódás a gyerekkel töltött idő után. Mióta visszamentem dolgozni, kénytelen voltam ráállni a hajnali futásokra, hogy ne a gyerkőccel töltött időből vegyek el a futás miatt, így a délutánokat/estéket hármasban tudjuk tölteni. Elég nehéz, de így tiszta a lelkiismeretem. Úgy érzem, hogy az edzés nem megy a családi életünk rovására, és amíg a fiam boldog és kiegyensúlyozott, addig nem változtatok semmin.

4. Miért tartod fontosnak, hogy blog formájában megoszd az edzésélményeket, versenytapasztalatokat?

Szeretem kibeszélni és kiírni magamból a bennem zajló dolgokat, ez nekem egyfajta terápia amellett, hogy egyébként az írásból élek. A másik oldala pedig kicsit talán önző, de szeretnék példát mutatni, hogy hobbifutóként, anyaként, dolgozó emberként is lehet időt szakítani a sportra, el lehet érni eredményeket, fel lehet készülni 5, 10 kilométerre, félmaratonra, maratonra, kinek mihez van kedve, mire érez magában erőt. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, sokan írnak, keresnek kérdésekkel, tanácsot kérnek, ami nagyon megtisztelő, és mindenkinek nagyon szívesen segítek, amiben tudok, legjobb tudásom szerint.

5. Melyik az a zene, ami a legnagyobb kedvenc futás közben?

Egyértelműen a Linkin Park. Tizenéves korom óta kedvenceim, és futni is nagyon szeretek a számaikra, az énekesnek olyan hangja van, hogy úgy érzem, erő költözik a lábaimba attól, ahogy énekel. :)

Nóri, Klaudia, köszönöm nektek a díjat! :)