Kedves Leonidasz!

Köszönöm, hogy érdemesnek találtál arra, hogy idén meghívj magadhoz, hogy látogassalak meg, de sajnos nem tudok menni. Szeretnék, mindennél jobban szeretnék elmenni hozzád, megtenni azt az utat, ami hozzád vezet, de sajnos nem fog menni. Idén biztosan nem.

Szomorú vagyok emiatt, mert szerettelek volna látni, szerettem volna találkozni veled, de kénytelen vagyok ezt a nagy találkozást elhalasztani. Nem örökre, csak jövőre. Persze, ez rajtad is múlik, de remélem, hogy jövőre is úgy gondolod majd, ahogy idén, és lehetőséged adsz nekem arra, hogy elfuthassak hozzád, nekem pedig nem kell meghoznom ugyanazt a fájdalmas döntést, mint most. 

Megígérem neked, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy meghívj, és mindent meg fogok tenni azért is, hogy meglátogathassalak, és megtehessem az utat.

Várom a találkozásunkat, addig is vigyázz magadra, és várd tárt karokkal azokat a futókat, akik idén útnak indulnak, hogy láthassanak téged. Jövőre én is köztük leszek, ha te is akarod!