Leégés...

Na, nem dőltem ki már rögtön a felkészülés elején, csak egy “enyhe” bőrpírt szedtem össze edzés közben.

Na, nem dőltem ki már rögtön a felkészülés elején, csak egy “enyhe” bőrpírt szedtem össze edzés közben. Természetesen ki nem figyel oda ezekre a dolgokra? Hát persze, hogy egy életmód oldal szerkesztője lusta és feledékeny, és nem keni be magát naptejjel annak ellenére, hogy képes pillanatok alatt pecsenyére sülni.

Szombaton hosszú futásra adtuk a fejünket, a vőlegényemmel - aki egyébként ultrafutó, tehát imád maratonnál hosszabb távokat futni - vágtunk neki egy szép kis, úgy 45 kilométeres körnek. A taktika az volt, hogy egyikünk fut, a másikunk pedig bringával kíséri, frissíti, aztán majd cserélünk - szóval duatlonozunk egyet.

A futást én kezdtem, mert annyira nem vagyok még jó állapotban, hogy bringázás után futni is tudjak robotmozgás és kacsázó lábak nélkül. Próbáltunk korán, fél 9 körül elindulni, de már ekkor is tűzött a nap, és elég meleg volt. Ennek ellenére meglepően jól bírtam a futást, pedig én aztán nagyon tudok szenvedni a melegben. Rövidnadrágot (a lehető legrövidebbet, amim van), ujjatlan futómezt viseltem, és persze sapkát, hogy lehetőség szerint ne kapjak napszúrást.

Szentendre felé indultunk el a pesti oldalon, a Váci úton kifelé. Egészen jól ment a futás, azt nem mondom, hogy teljesen jól is esett, de összeszorítottam a fogam, és mentem, ahogyan tudtam. Az ivásra igyekeztem nagyon figyelni, hogy ne száradjak ki - amúgy is megiszom nyáron napi 4 liter vizet, de ha futok, még többre van szükségem, na és arra, hogy egyenletes tempóban haladjak.

Úgy 14 kilométert sikerült 1 óra 35 perc alatt megtennem, ekkor mondtam azt, hogy most már szeretnék átülni a bringára. Innen a párom vette át a futást - és lazán, jólesően ment 35,5 kilométert. Ezt a szintet kellene nekem is elérnem, valahogy... Természetesen a biciklin jobban szenvedtem, mint futás közben, a végére fájt a nyakam, a forgóm, a hátam, a karom, és persze vörösre égett minden olyan testrészem, ami kilógott a ruhából. Megérdemeltem, és most magyarázhatom mindenkinek, miért pecsenyevörös mindenem, és persze azt is, hogy amilyen “kemény sportember” vagyok, annyira lüke is.